HU/SB 2.4.23
23. VERS
- bhūtair mahadbhir ya imāḥ puro vibhur
- nirmāya śete yad amūṣu pūruṣaḥ
- bhuṅkte guṇān ṣoḍaśa ṣoḍaśātmakaḥ
- so ’laṅkṛṣīṣṭa bhagavān vacāṁsi me
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhūtaiḥ—az elemek által; mahadbhiḥ—az anyagi teremtésnek; yaḥ—Ő, aki; imāḥ—mindezek; puraḥ—testek; vibhuḥ—az Úrnak; nirmāya—hogy felállítsa; śete—lefekszik; yat amūṣu—aki megtestesült; pūruṣaḥ—az Úr Viṣṇu; bhuṅkte—előidézi, hogy alárendelt legyen; guṇān—a természet három kötőereje; ṣoḍaśa—tizenhat felosztásban; ṣoḍaśa-ātmakaḥ—e tizenhat létrehozója; saḥ—Ő; alaṅkṛṣīṣṭa—díszítse; bhagavān—az Istenség Személyisége; vacāṁsi—állítások; me—enyém.
FORDÍTÁS
Legyen elégedett az Istenség Személyisége, hogy ékessé tegye szavaimat! Ő az, aki az univerzumban leheverve újra életre kelti az elemekből teremtett anyagi testeket, és akinek puruṣa inkarnációja miatt az élőlény az anyagi kötőerők tizenhat megnyilvánulásának, létrehozóinak alárendeltjévé válik.
MAGYARÁZAT
Mint egy olyan bhakta, aki teljes mértékben az Úrra bízta magát, Śukadeva Gosvāmī a saját képességeire büszke halandóktól eltérően az Istenség Személyisége elégedettségéért imádkozik, hogy beszéde elérje célját, s hogy hallgatói értékeljék azt. Egy bhakta mindig úgy gondolkozik, hogy ő csupán eszköz minden olyan dolog végrehajtásában, ami sikerrel járhat, és elutasítja az elismerést azért, amit ő maga tesz. Az ateisták minden elismerést maguknak követelnek tetteikért, mert nem tudják, hogy még egy fűszál sem mozdulhat a Legfelsőbb Szellem, az Istenség Személyisége jóváhagyása nélkül. Śukadeva Gosvāmī tehát a Legfelsőbb Úr irányítása szerint akar cselekedni, akinek sugallatára Brahmā elbeszélte a védikus bölcsességet. A védikus irodalomban leírt igazságok nem a világi képzelet feltételezései, és nem is puszta elképzelések, mint ahogy azt a nem túlságosan intelligens emberek néha gondolják. Minden védikus igazság a valódi igazság tökéletes leírása, minden hiba vagy illúzió nélkül. Śukadeva Gosvāmī nem a filozófiai spekuláció metafizikai elméleteként, hanem valódi tényekként akarja bemutatni a teremtés igazságát, hiszen mindezt az Úr sugallta neki belülről, pontosan ugyanúgy, ahogyan Brahmājīnak. A Bhagavad-gītā (BG 15.15) elmondja, hogy az Úr Maga a Vedānta tudás atyja, és egyedül Ő az, aki ismeri a Vedānta filozófia valódi magyarázatát. Nincs tehát magasabb rendű igazság a Védákban említett vallási elveknél. Ezt a védikus tudást vagy vallást olyan hiteles szaktekintély hirdeti, mint Śukadeva Gosvāmī, mert ő az Úr alázatos, odaadó szolgája, aki nem akar minden hitelt nélkülöző, önjelölt magyarázó lenni. Ez a védikus tudás tolmácsolásának módja, amelyet szakkifejezéssel paramparā-rendszernek, leszálló folyamatnak neveznek.
Az okos ember jól látja, hogy egyetlen anyagi teremtmény (legyen akár az emberi test, egy gyümölcs vagy egy virág) sem nőhet fel oly csodálatosan a lelki érintés nélkül. A világ legintelligensebb embere vagy a legnagyobb tudós is csak akkor képes csodákkal elkápráztatni közönségét, ha a Felsőlélek kellő intelligenciával látja el. Minden igazság forrása a Legfelsőbb Szellem, nem pedig a durva anyag, ahogyan azt a durva materialisták helytelenül gondolják. A védikus irodalomból megtudhatjuk, hogy először Maga az Úr hatolt be az anyagi univerzum ürességébe, és így lassanként minden fokozatosan kifejlődött. Hasonló módon az Úr minden egyénben jelen van helyhez kötött Paramātmāként, így mindent Ő tesz csodálatos módon. A tizenhat fő teremtő elem, vagyis a föld, a víz, a tűz, a levegő, az éter és a tizenegy érzékszerv először Magából az Úrból alakult ki, majd megoszlott az élőlények között. Az anyagi elemek tehát az élőlények haszonélvezetére jöttek létre. Az anyagi megnyilvánulások minden csodálatos elrendezését az Úr energiája teszi lehetővé, az egyéni élőlény pedig csak imádkozhat az Úrhoz, hogy helyesen értse ezt meg. Mivel az Úr a Legfelsőbb Lény, aki különbözik Śukadeva Gosvāmītól, minden imát Neki kell felajánlanunk. Az Úr segít az élőlénynek, hogy az örömet meríthessen az anyagi teremtésből, Ő azonban mentes az efféle hamis élvezettől. Śukadeva nemcsak azért imádkozik az Úr kegyéért, hogy ő maga segítséget kapjon Tőle az igazság bemutatásához, de azért is, hogy az Úr segítsen azoknak is, akikhez beszélni szeretne.