HU/SB 2.5.12
12. VERS
- tasmai namo bhagavate
- vāsudevāya dhīmahi
- yan-māyayā durjayayā
- māṁ vadanti jagad-gurum
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmai—Neki; namaḥ—hódolatomat ajánlom; bhagavate—az Istenség Személyiségének; vāsudevāya—az Úr Kṛṣṇának; dhīmahi—meditálok Rajta; yat—akinek; māyayā—energiái által; durjayayā—legyőzhetetlen; mām—nekem; vadanti—mondják; jagat—a világ; gurum—a mester.
FORDÍTÁS
Hódolatomat ajánlom az Úr Kṛṣṇának [Vāsudevának], az Istenség Személyiségének, s Rajta meditálok, akinek legyőzhetetlen energiái úgy befolyásolják őket [a csekély értelmű embereket], hogy engem a legfelsőbb irányítónak tekintenek!
MAGYARÁZAT
Amint a következő vers világosabban elmagyarázza, az Úr illuzórikus energiája megzavarja a tudatlanokat, akik így Brahmājīt vagy valaki mást fogadnak el, mint Legfelsőbb Urat. Brahmājī azonban visszautasítja ezt, és egyenesen az Úr Vāsudevának, vagyis Śrī Kṛṣṇának, az Istenség Személyiségének ajánlja tiszteletteljes hódolatát, ahogyan a Brahma-saṁhitāban (5.1) is tette:
- īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ
- sac-cid-ānanda-vigrahaḥ
- anādir ādir govindaḥ
- sarva-kāraṇa-kāraṇam
„A Legfelsőbb Úr az Istenség Személyisége, Śrī Kṛṣṇa. Transzcendentális testében Ő az eredeti Úr, s Ő minden ok végső oka. Őt imádom, az eredeti Urat, Govindát.”
Brahmājī tudatában van valódi helyzetének, és tudja, hogyan zavarja meg a kevés értelemmel megáldott embereket az Úr illuzórikus energiája, hogy bárkit önkényesen Istenként fogadjanak el. Egy lelkiismeretes egyén, amilyen Brahmājī, visszautasítja, ha tanítványai vagy alattvalói a Legfelsőbb Úrnak szólítják, de az ostobák, akiket a kutya-, disznó-, teve- és szamártermészetű emberek dicsőítenek, hízelgőnek találják, ha a Legfelsőbb Úrnak szólítják őket. A következő vers elmagyarázza, miért lelik örömüket abban, hogy Istennek nevezik őket, illetve miért hívják Istennek az ilyen embereket ostoba csodálóik.