HU/SB 2.5.11
11. VERS
- yena sva-rociṣā viśvaṁ
- rocitaṁ rocayāmy aham
- yathārko ’gnir yathā somo
- yatharkṣa-graha-tārakāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yena—aki által; sva-rociṣā—az Úr saját ragyogása által; viśvam—az egész világ; rocitam—már potenciálisan megteremtette; rocayāmi—megnyilvánítom; aham—én; yathā—ahogyan; arkaḥ—a nap; agniḥ—a tűz; yathā—mint; somaḥ—a hold; yathā—és mint; ṛkṣa—az égbolt; graha—a befolyásoló bolygók; tārakāḥ—a csillagok.
FORDÍTÁS
Én azután teremtek, hogy az Úr véghez vitte a teremtést [brahmajyotinak nevezett] sugárzása révén, éppen úgy, mint ahogyan a hold, az égbolt, a befolyásos bolygók és a fénylő csillagok is ragyogni kezdenek, amikor a nap kinyilvánítja tüzét.
MAGYARÁZAT
Az Úr Brahmājī elmondta Nāradának, hogy helyesen gondolta, hogy nem ő a legfelsőbb hiteles személy a teremtés folyamatában. A csekély intelligenciával rendelkező emberek néha ostobán azt hiszik, hogy Brahmā minden ok oka. De Nārada tisztázni akarta ezt a kérdést Brahmājī állításai segítségével, aki a legfelsőbb hiteles tekintély az univerzumban. Amint az állam legfelsőbb bíróságának döntése végleges, hasonló módon Brahmājī — az univerzum legfőbb személyisége — ítélete is végleges a tudásszerzés védikus folyamatában. Ahogy már megerősítettük az előző versben, Nāradajī felszabadult lélek volt, így nem tartozott a csekély értelmű emberek közé, akik önkényesen hamis istent vagy isteneket fogadnak el. Úgy tüntette föl, mintha ő sem rendelkezne elegendő értelemmel, mégis okosan feltárta kétségét, hogy a legfőbb hiteles szaktekintély eloszlathassa azt, s hogy a tudatlanok megjegyezhessék, és helyes ismeretekre tegyenek szert a teremtés és a teremtő bonyolult kérdésével kapcsolatban.
Ebben a versben Brahmājī helyreigazítja a csekély értelműek téves felfogását, és megerősíti, hogy ő hozza létre az univerzum változatosságát az Úr Śrī Kṛṣṇa ragyogó sugárzásának potenciális teremtése után. Brahmājī ezt abban a saṁhitāban is kijelenti, melyet Brahma-saṁhitānak neveznek (Brahma-saṁhitā 5.40):
- yasya prabhā prabhavato jagad-aṇḍa-koṭi-
- koṭiṣv aśeṣa-vasudhādi-vibhūti-bhinnam
- tad brahma niṣkalam anantam aśeṣa-bhūtaṁ
- govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
„Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Govindát, az eredeti Urat szolgálom, akinek transzcendentális testi ragyogása — amit brahmajyotiként ismerünk, s amely korlátlan, kifürkészhetetlen és mindent átható — idézi elő a számtalan bolygó stb. teremtését a különféle éghajlatokkal és sajátos életkörülményekkel.”
Ugyanez az állítás található a Bhagavad-gītāban (BG 14.27): az Úr Kṛṣṇa áll a brahmajyoti mögött (brahmaṇo hi pratiṣṭhāham). A Nirukti, a védikus szótár szerint a pratiṣṭhā szó jelentése: „ami megalapoz”. Tehát a brahmajyoti nem független és nem önálló. Végső soron az Úr Śrī Kṛṣṇa a brahmajyoti teremtője, amelyet ez a vers sva-rociṣāként, vagyis transzcendentális testének sugárzásaként említ meg. Ez a brahmajyoti mindent áthat, s minden teremtés e sugárzás potenciális ereje által válik lehetővé. A védikus himnuszok ezért kijelentik, hogy minden létezőt a brahmajyoti tart fenn (sarvaṁ khalv idaṁ brahma). A teremtés potenciális magja tehát a brahmajyoti, s e korlátlan és felfoghatatlan brahmajyotit az Úr hozza létre. Az Úr (Śrī Kṛṣṇa) tehát végső soron minden teremtés legfelsőbb oka (BG 10.8:ahaṁ sarvasya prabhavaḥ).
Ne gondoljuk azt, hogy az Úr úgy teremt, mint egy kovács, kalapáccsal és egyéb szerszámokkal. Az Úr energiái segítségével teremt. Számtalan energiával rendelkezik (parāsya śaktir vividhaiva śrūyate). Amint egy banjangyümölcs apró magja képes arra, hogy egy hatalmas banjanfát létrehozzon, az Úr elhinti a magvak minden fajtáját potenciális brahmajyotija (sva-rociṣā) révén, s a magok annak hatására, hogy a Brahmāhoz hasonló személyiségek megöntözik, kifejlődnek. Brahmā nem tudja megteremteni a magokat, de a magot fává tudja alakítani, amint a kertész is elősegíti az öntözéssel, hogy a növények vagy a gyümölcsfák növekedjenek. A nap példája, melyet a vers említ, nagyon találó. Az anyagi világban a nap minden fény forrása, a tűzé, az elektromosságé, a hold sugaraié és így tovább. Az összes világító égitest a nap teremtménye, a napot a brahmajyoti teremti, a brahmajyoti pedig nem más, mint az Úr sugárzása. A teremtés végső oka tehát az Úr.