HU/SB 2.5.22
22. VERS
- kālād guṇa-vyatikaraḥ
- pariṇāmaḥ svabhāvataḥ
- karmaṇo janma mahataḥ
- puruṣādhiṣṭhitād abhūt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kālāt—az örök időtől; guṇa-vyatikaraḥ—a kötőerők átalakulása kölcsönhatásaik révén; pariṇāmaḥ—átalakulás; svabhāvataḥ—a természettől; karmaṇaḥ—a cselekedeteknek; janma—teremtése; mahataḥ—a mahat-tattvának; puruṣa-adhiṣṭhitāt—az Úr puruṣa inkarnációja miatt; abhūt—bekövetkezett.
FORDÍTÁS
Az első puruṣa-inkarnáció [Kāraṇārṇavaśāyī Viṣṇu] megjelenése után létrejön a mahat-tattva, az anyagi teremtés alapja, aztán megnyilvánul az idő, később pedig megjelenik a három kötőerő. A természet a három kötőerő megjelenését jelenti, amelyek cselekedetekké alakulnak.
MAGYARÁZAT
A Legfelsőbb Úr mindenhatósága révén az átalakulás és az egymás utáni visszahatások folyamatával kialakul az egész anyagi teremtés, és ugyanígy mindenhatóságának köszönhetően egyik a másik után megsemmisül és a Legfelsőbb testében marad. A kāla, vagyis az idő a természetnek felel meg, s nem más, mint az anyagi teremtés elemi alapjának átalakult megnyilvánulása. Ily módon a kālát mint minden teremtés első okát fogadhatjuk el, a természet átalakulásával pedig az anyagi világ különféle tevékenységei válnak láthatóvá. Ezeket a tevékenységeket minden egyes élőlény, sőt mozdulatlan tárgy természetes ösztönének tekinthetjük, s a cselekedetek megnyilvánulása után ugyanennek a természetnek a különféle termékei és melléktermékei jönnek létre. Eredetileg mindez a Legfelsőbb Úr miatt következik be. A Bhāgavatam és a Vedānta-sūtrák azzal a kijelentéssel kezdődnek, hogy az Abszolút Igazság minden teremtés kezdete (janmādy asya yataḥ).