HU/SB 2.5.23
23. VERS
- mahatas tu vikurvāṇād
- rajaḥ-sattvopabṛṁhitāt
- tamaḥ-pradhānas tv abhavad
- dravya-jñāna-kriyātmakaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mahataḥ—a mahat-tattvának; tu—de; vikurvāṇāt—átalakulva; rajaḥ—a szenvedély anyagi kötőereje; sattva—a jóság kötőereje; upabṛṁhitāt—amiatt, hogy megnövekszik; tamaḥ—a sötétség kötőereje; pradhānaḥ—uralkodó; tu—de; abhavat—végbement; dravya—anyag; jñāna—anyagi tudás; kriyā-ātmakaḥ—uralkodóan anyagi cselekedetek.
FORDÍTÁS
Amikor a mahat-tattva aktiválódik, létrehozza az anyagi tetteket. Először a jóság és a szenvedély anyagi kötőerői alakulnak át, később pedig — a tudatlanság kötőerejének köszönhetően — az anyag, annak ismerete és az anyagi tudás különféle tevékenységei lépnek működésbe.
MAGYARÁZAT
Minden anyagi teremtés oka többé-kevésbé a szenvedély kötőerejének (rajas) kialakulása. A mahat-tattva az anyagi teremtés alapja, s ha a Legfelsőbb akaratából aktívvá válik, először a szenvedély és a jóság kötőerői válnak uralkodóvá, később pedig a szenvedély kötőerője kerül előtérbe — ahogy idővel a különféle anyagi tettek beindítják —, s az élőlények így egyre jobban a tudatlanságba merülnek. Brahmā a szenvedély kötőerejének képviselője, Viṣṇu a jóságé, míg a tudatlanság kötőerejét az Úr Śiva, az anyagi működések atyja képviseli. Az anyagi természetet az anyának hívják, az anyagi élet elindítója pedig az apa, az Úr Śiva. Minden anyagi termék, amit az élőlények létrehoznak, a szenvedély kötőerejének köszönhető tehát. Az idő előrehaladtával az egymást követő korszakokban a különféle kötőerők tevékenységeinek fokozatosan fejlődése megy végbe. A Kali-korszakban (amikor leginkább a szenvedély kötőereje uralkodik) az emberi civilizáció fejlődésének neve alatt az emberek olyan anyagi cselekedeteket végeznek, amelynek hatására egyre jobban elfelejtik valódi azonosságukat, a lelki természetet. Ha az ember a legcsekélyebb mértékben is a jóság kötőerejében cselekszik, érzékelheti a lelki természet fényét, a szenvedély kötőerejének uralkodása miatt azonban a jóság kötőereje beszennyeződik. Így aztán az ember nem képes túllépni az anyagi kötőerők korlátain, s rendkívül nehéz lesz megismernie az Urat — aki mindig fölötte áll az anyagi természet kötőerőinek —, még akkor is, ha átmenetileg a különféle folyamatok gyakorlása révén a jóság kötőerejébe kerül. Más szóval a durva anyag adhibhūtam, annak fenntartása adhidaivam, az anyagi működések elindítója pedig adhyātmam. Az anyagi világban ez a három elv uralkodik: a durva anyag, annak örökös fenntartója, valamint az anyagnak a teremtés különféle változataiban való felhasználása, amely a megzavarodott élőlény érzékkielégítését szolgálja.