HU/SB 2.5.34
34. VERS
- varṣa-pūga-sahasrānte
- tad aṇḍam udake śayam
- kāla-karma-svabhāva-stho
- jīvo ’jīvam ajīvayat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
varṣa-pūga—sok év; sahasra-ante—évezredek; tat—az; aṇḍam—az univerzum gömbje; udake—az okozati vízben; śayam—elsüllyed; kāla—örök idő; karma—tett; svabhāva-sthaḥ—a természet kötőerői szerint; jīvaḥ—az élőlények Ura; ajīvam—az élettelent; ajīvayat—élővé tette.
FORDÍTÁS
Az univerzumok ezer és ezer korszakon keresztül maradtak a vízben [az Okozati-óceánban], és az élőlények Ura mindegyikükbe behatolva élettel töltötte meg őket.
MAGYARÁZAT
Az Urat itt jīvaként jellemzik, mert Ő az összes többi jīva (élőlény) vezetője. A Védákban nityának nevezik, minden más nitya vezetőjének. Az Úr kapcsolata az élőlényekkel olyan, mint az apa kapcsolata fiaival. A fiak és az apa minőségileg azonosak, de az apa sohasem a fiú, és a fiú soha nem az apa, aki nemzi őt. Tehát ahogy azt az előbbiekben elmondtuk, az Úr Garbhodakaśāyī Viṣṇuként vagy Hiraṇyagarbha Felsőlélekként behatol minden egyes univerzumba, és élettel tölti meg azokat azáltal, hogy élőlényeket nemz az anyagi természet méhében, ahogy ezt a Bhagavad-gītā (BG 14.3) is megerősíti. Az anyagi teremtés minden egyes megsemmisülése után az élőlények mind az Úr testébe olvadnak, s a teremtés után újra az anyagi energiába ágyazódnak. Az anyagi létben tehát látszólag az anyagi energia az élőlények anyja, az Úr pedig az apja. Amikor azonban életre kelnek, az élőlényekben az idő és az energia befolyására felébred saját természetes tevékenységük, s így megnyilvánulnak az élőlények fajtái. Alapvetően tehát az Úr az oka minden életnek az anyagi világban.