HU/SB 2.6.19


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


19. VERS

pādeṣu sarva-bhūtāni
puṁsaḥ sthiti-pado viduḥ
amṛtaṁ kṣemam abhayaṁ
tri-mūrdhno ’dhāyi mūrdhasu


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

pādeṣu—az egynegyedben; sarva—mind; bhūtāni—az élőlények; puṁsaḥ—a Legfelsőbb Személynek; sthiti-padaḥ—minden anyagi fenség tárháza; viduḥ—tudnod kell; amṛtam—halhatatlanság; kṣemam—teljes boldogság, az öregkor, betegség stb. aggodalmaitól mentesen; abhayam—félelemnélküliség; tri-mūrdhnaḥ—a három felsőbb bolygórendszeren túl; adhāyi—létezik; mūrdhasu—túl az anyagi burkokon.


FORDÍTÁS

Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét úgy kell ismernünk, mint aki energiájának egynegyed része révén    —    amelyben az élőlények mindegyike létezik    —    minden anyagi fenség legfőbb tárháza. Halhatatlanság és félelemnélküliség jellemzik Isten birodalmát, amely túl van a három felsőbb bolygórendszeren és az anyagi burkokon, s ahol nincs jelen az öregkor és a betegségek okozta aggodalom sem.


MAGYARÁZAT

Az Úr sandhinī energiája teljes megnyilvánulásának egynegyede az anyagi világ, háromnegyed része pedig a lelki világ. Az Úr energiáját három összetevőre osztották, a sandhinī, a saṁvit és a hlādinī energiákra, más szóval Ő a lét, a tudás és a gyönyör teljes megnyilvánulása. Az anyagi világban a lét, a tudás és az öröm ilyen érzése nagyon csekély mértékben nyilvánul meg. Az élőlények, akik az Úr parányi szerves részei, a felszabadult szinten kis mértékben képesek megízlelni a létezés, a tudás és a gyönyör e tudatát, ellenben az anyagi lét feltételekhez kötött szintjén nagyon nehezen ismerik fel azt, mi az életben a tényleges, egzisztenciális, felfogható és tiszta boldogság. A felszabadult lelkek, akik sokkal többen vannak, mint azok a lelkek, akik az anyagi világban élnek, a valóságban tapasztalhatják az Úr említett sandhinī, saṁvit és hlādinī energiáit, mert halhatatlanságot és félelemnélküliséget élveznek, s mentesek az öregségtől és a betegségektől.

Az anyagi világban a bolygórendszerek három szférában rendeződnek el. Ezeket trilokának    —    vagy Svarga, Martya és Pātālalokának    —    nevezik, s összesen csupán egynegyedét alkotják a teljes sandhinī energiának. Ezen túl a lelki ég található, ahol a Vaikuṇṭha bolygók léteznek, túl a hét anyagi réteg alkotta burkon. Az ember a triloka bolygórendszerek egyikén sem tapasztalhat halhatatlanságot, teljes tudást és teljes boldogságot. A három felső bolygórendszert sāttvika bolygóknak nevezik, mert lehetőséget nyújtanak a hosszú életre, s aki ott él, viszonylag mentes a betegségektől és az öregkortól, s félelemnélküliségre is szert tesz. A nagy bölcsek és szentek a mennyei bolygókon túli Maharlokára kerülnek, ám még az sem az a hely, ahol az ember nem ismeri a félelmet, mert a Maharloka minden kalpa végén megsemmisül, és lakóinak még magasabb bolygókra kell emelkedniük. De még azokon a bolygókon sem szabadul meg senki a haláltól. Lehet, hogy viszonylag hosszabb az élete, nagyobb tudással rendelkezik, és teljesebb boldogságot élvez, de halhatatlanná válni, megszabadulni a félelemtől, az öregkortól és betegségtől ténylegesen csak az anyagi eget fedő burkok anyagi szféráin túl lehetséges. Mindezek a fejen helyezkednek el (adhāyi mūrdhasu).