HU/SB 2.6.18
18. VERS
- so ’mṛtasyābhayasyeśo
- martyam annaṁ yad atyagāt
- mahimaiṣa tato brahman
- puruṣasya duratyayaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—Ő (az Úr); amṛtasya—a halhatatlanságnak; abhayasya—félelemnélküliségnek; īśaḥ—az irányító; martyam—haldokló; annam—gyümölcsöző tett; yat—aki; atyagāt—túlhaladt; mahimā—a dicsőség; eṣaḥ—az Övé; tataḥ—ezért; brahman—ó, brāhmaṇa Nārada; puruṣasya—a Legfelsőbb Személyiségnek; duratyayaḥ—felmérhetetlen.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a halhatatlanság és a félelemnélküliség ura, aki transzcendentális a halálhoz és az anyagi világ gyümölcsöző tetteihez képest. Ó, Nārada brāhmaṇa! Rendkívül nehéz emiatt felbecsülni a Legfelsőbb Személy dicsőségét.
MAGYARÁZAT
Az Úr belső energiájának transzcendentális hetvenöt százalékában megnyilvánuló dicsőségéről ír a Padma Purāṇa (Uttara-khaṇḍa). Kijelenti, hogy azok a bolygók a lelki világban, amelyek az Úr belső energiája kiterjedésének hetvenöt százalékát alkotják, számtalanszor nagyobbak azoknál a bolygóknál, amelyek az Úr külső energiája alkotta univerzumok összességében találhatók. A Caitanya-caritāmṛta az Úr külső energiájában található univerzumokat egy vödör mustármaghoz hasonlítja, amelyben egy mustármagot tekint egy univerzumnak. Az emberi energia nem elegendő ahhoz, hogy megszámolja a bolygókat ebben az univerzumban, melyben most élünk. Hogyan számolhatnánk meg az univerzumok összes bolygóját, amelyeket egy vödör mustármaghoz hasonlítanak? A lelki égen legalább háromszor annyi bolygó van, mint az anyagi világban. Ezek a bolygók lelkiek, ezért valóban transzcendentálisak az anyagi kötőerőkhöz képest, s így a tiszta jóság kötőerejének hatása alatt állnak. A lelki gyönyör (brahmānanda) ezeken a bolygókon teljességében tapasztalható. Minden ilyen bolygó örök, elpusztíthatatlan, s mentes minden mámortól, amelyet az anyagi világban tapasztalhatunk. Mindegyikük önragyogó, s erőteljesebben árasztja fényét, mint millió és millió anyagi nap együtt (ha el tudjuk egyáltalán képzelni). E bolygók lakói nem szenvednek a születéstől, a haláltól, az öregkortól és a betegségektől, s mindenről tökéletes tudásuk van. Mindannyian isteni tulajdonságokkal rendelkeznek, s mentesek minden anyagi vágyakozástól. Semmi más dolguk nincs ott, mint hogy transzcendentális szerető szolgálatot végezzenek a Legfelsőbb Úrnak, Nārāyaṇának, a Vaikuṇṭha bolygók uralkodó Istenségének. Ezek a felszabadult lelkek szüntelenül a Sāma Veda dalait éneklik (vedaiḥ sāṅga-pada-kramopaniṣadair gāyanti yaṁ sāmagāḥ). Mindegyikük az öt Upaniṣad megtestesülése.
A tripād-vibhūti, vagyis a hetvenöt százalék, amelyet az Úr belső energiájaként ismerünk, Isten birodalmaként fogható fel, messze túl az anyagi égen, amikor pedig a pāda-vibhūtiról beszélünk, vagyis a külső energiából álló huszonöt százalékról, az az anyagi világ szférájára utal. A Padma Purāṇa azt is elmondja, hogy a tripād-vibhūti birodalma transzcendentális, míg a pāda-vibhūtié anyagi; a tripād-vibhūti örök, míg a pāda-vibhūti mulandó. Az Úr és örök szolgái a transzcendentális birodalomban mind örök formával rendelkeznek, amely áldásos, tévedhetetlen, lelki és örökké fiatal, más szóval nem kell engedelmeskedniük a születés, halál, öregkor és betegség törvényének. Ez az örök birodalom transzcendentális élvezettel, szépséggel és gyönyörrel teli. A Śrīmad-Bhāgavatam e verse ezt is megerősíti, s a transzcendentális természetet amṛtaként jellemzi. Ahogyan azt a Védák elmondják: utāmṛtatvasyeśānaḥ — a Legfelsőbb Úr a halhatatlanság Ura, azaz halhatatlan, s így halhatatlanságot adhat a bhaktáknak. A Bhagavad-gītāban (BG 8.16) az Úr arról is biztosít minket, hogy annak, aki eljut a halhatatlanság birodalmába, sohasem kell többé visszatérnie a háromféle szenvedés halandó világába. Az Úr nem olyan, mint egy földi úr. Egy földi, világi mester vagy úr sohasem leli örömét abban, hogy egyenrangú társaknak tekinti alárendeltjeit, ezenkívül nem is halhatatlan, s nem tud halhatatlanságot adni azoknak, akikről gondoskodik. A Legfelsőbb Úr, minden élőlény vezetője, saját személyiségének összes tulajdonságával megáldhatja a bhaktát, beleértve a halhatatlanságot és a lelki boldogságot is. Az anyagi világban az élőlények szíve örökös aggodalommal és félelemmel van teli, ám az Úr, mivel Ő a legfelsőbb félelem nélküli, e tulajdonsággal ruházza fel tiszta bhaktáit is. Az anyagi létezés már önmagában egyfajta félelem, mert a születés, a halál, az öregkor és a betegségek, melyek minden testre hatással vannak, nyomasztó félelemben tartják az élőlényeket.
Az anyagi világban mindig érvényesül az idő hatása, amely azt idézi elő, hogy a dolgok egyik állapotból egy másikba kerüljenek. Az élőlény, aki eredetileg avikāra, vagyis változatlan, rendkívül sokat szenved e változások miatt, ami az idő befolyásának köszönhető. Az örök idő változást előidéző hatása kétségtelenül hiányzik Isten halhatatlan birodalmában, s ebből megérthetjük, hogy ott nem érvényesül az idő befolyása, ezért nem létezik félelem sem. Az anyagi világban az úgynevezett boldogság az ember saját tetteinek eredménye. Az ember fáradságos munkája következtében meggazdagodhat, de örökké félelem és kétségek gyötrik amiatt, meddig tart vajon e megszerzett boldogság. Isten birodalmában azonban senki sem törekszik arra, hogy valamilyen szinten boldog legyen. A boldogság a lélek természete, ahogyan azt a Vedānta-sūtrák írják: ānandamayo ’bhyāsāt — a lélek természetére jellemző, hogy boldogsággal teli. A boldogság a lelki természetben mindig növekszik — a boldogság csökkenéséről nem beszélhetünk. Ilyen vegyítetlen lelki gyönyört sehol sem találhatunk az anyagi univerzumon belül, még a Janaloka, a Maharloka vagy a Satyaloka bolygókon sem, hiszen még az Úr Brahmānak is engedelmeskednie kell a gyümölcsöző tettek, valamint a születés és halál törvényeinek. Éppen ezért a vers azt mondja: duratyayaḥ, ami annyit jelent, hogy még a legkiválóbb brahmacārīk vagy sannyāsīk sem tudják elképzelni, milyen boldogság uralkodik Isten örök birodalmában, pedig ők alkalmasak arra, hogy a mennyek régióján túli bolygókra emelkedjenek. A Legfelsőbb Úr olyan hatalmas, hogy a kiváló brahmacārīk vagy sannyāsīk sem tudják elképzelni nagyságát, ám az Úr tiszta bhaktái valóban elnyerik ezt a boldogságot az Ő isteni kegyéből.