HU/SB 2.6.37
37. VERS
- nāhaṁ na yūyaṁ yad-ṛtāṁ gatiṁ vidur
- na vāmadevaḥ kim utāpare surāḥ
- tan-māyayā mohita-buddhayas tv idaṁ
- vinirmitaṁ cātma-samaṁ vicakṣmahe
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—sem; aham—én; yūyam—ti mindannyian, fiaim; yat—akié; ṛtām—tényleges; gatim—mozgás; viduḥ—tudnak; na—sem; vāmadevaḥ—az Úr Śiva; kim—mi; uta—más; apare—mások; surāḥ—félistenek; tat—Általa; māyayā—az illuzórikus energia által; mohita—megzavarodott; buddhayaḥ—ilyen intelligenciával; tu—de; idam—ezt; vinirmitam—teremtett; ca—szintén; ātma-samam—az ember személyes képességének eredményeképpen; vicakṣmahe—megfigyel.
FORDÍTÁS
Mivel sem az Úr Śiva, sem te, sem én nem tudjuk megállapítani a lelki boldogság határait, hogyan ismerhetnék azt más félistenek? S mivel mindannyiunkat megtéveszt a Legfelsőbb Úr külső, illuzórikus energiája, csak ezt a megnyilvánult világot látjuk, saját lehetőségeinkhez mérten.
MAGYARÁZAT
Sokszor említettük már a tizenkét kiválasztott hiteles személyiség nevét (dvādaśa-mahājana), akik közül érdemeik alapján Brahmā, Nārada és az Úr Śiva az első, a második, illetve a harmadik azok között, akik tudnak valamit a Legfelsőbb Úrról. Más rangosabb és alacsonyabb rendű félistenek, a gandharvák, a cāraṇák, a vidyādharák, az emberi lények vagy az asurák nem ismerhetik meg teljesen az Abszolút Úr, Śrī Kṛṣṇa energiáit. Az istenek, a félistenek, a gandharvák és társaik mind a felső bolygók rendkívül intelligens lakói, az emberi lények a középső bolygókon élnek, az asurák pedig az alsóbb bolygókon. Mindannyian rendelkeznek valamiféle sajátságos felfogással és elképzeléssel az Abszolút Igazságról, ahogyan a tudós vagy a tapasztalatra építő filozófus az emberi társadalomban. Mindannyian az anyagi természet teremtményei, következésképpen mindannyiukat megtéveszti az anyagi természet három kötőerejének csodálatos megnyilvánulása. E zavarodottságról tesz említést a Bhagavad-gītā (BG 7.13): tribhir guṇamayair bhāvair ebhiḥ sarvam idaṁ jagat — minden egyes élőlényt, Brahmātól kezdve egészen a hangyáig, megzavar az anyagi természet három kötőereje, vagyis a jóság, a szenvedély és a tudatlanság. Egyéni képességeinek megfelelően mindenki azt gondolja, hogy az előttünk megnyilvánuló univerzum minden. A tudósok emiatt a huszadik századi emberi társadalomban szintén saját módszereik alapján számítják az univerzum kezdetét és végét. De mit tudhatnak ezek a tudósok? Még Brahmā is az illúzió áldozata lett egyszer, amikor azt gondolta magáról, hogy ő az egyetlen Brahmā, akit az Úr eláraszt a kegyével, ám később az Úr kegyéből megtudta, hogy túl ezen az univerzumon számtalan hatalmas Brahmā él rajta kívül az ennél sokkal nagyobb univerzumokban, amelyek együttesen alkotják az ekapād-vibhūtit, vagyis az Úr teremtő energiája megnyilvánulásának az egynegyed részét. Az Úr energiájának háromnegyed része a lelki világban nyilvánul meg — mit tudhat hát egy parányi tudós a parányi agyával az Istenség Abszolút Személyiségéről, az Úr Kṛṣṇáról? Az Úr ezért azt mondja: mohitaṁ nābhijānāti mām ebhyaḥ param avyayam — ezeket a tudósokat az anyagi természet kötőerői megzavarják, s emiatt nem képesek megérteni, hogy e megnyilvánulásokon túl van egy Legfelsőbb Személy, minden dolog abszolút irányítója. Brahmā, Nārada és az Úr Śiva egy bizonyos mértékig jól ismerik az Urat, ezért e nagy személyiségek útmutatásait kell követnünk, s nem szabad megelégednünk egy parányi aggyal és gyerekes felfedezéseivel, amilyen például az űrrakéta és a tudomány hasonló vívmányai. Ahogyan az anya az egyetlen, aki hitelt érdemlően azonosítani tudja gyermeke apját, úgy a Véda anya, amelyet olyan elismert szaktekintélyek, mint Brahmā, Nārada vagy Śiva adnak át, az egyetlen hiteles forrás, amely az Abszolút Igazságról beszélhet nekünk.