HU/SB 2.6.7
7. VERS
- vikramo bhūr bhuvaḥ svaś ca
- kṣemasya śaraṇasya ca
- sarva-kāma-varasyāp
- hareś caraṇa āspadam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vikramaḥ—előrelépés; bhūḥ bhuvaḥ—az alsó és felső bolygók; svaḥ—a mennyeknek is; ca—szintén; kṣemasya—védelme mindennek, amivel rendelkezünk; śaraṇasya—a félelemnélküliségnek; ca—szintén; sarva-kāma—minden, amire szükségünk van; varasya—minden áldásnak; api—pontosan; hareḥ—az Úrnak; caraṇaḥ—lótuszlábai; āspadam—menedék.
FORDÍTÁS
Az Úr előre tett lépései jelentik a védelmet a felső, az alsó és a mennyei bolygók számára, s minden mást is védelmeznek, amire szükségünk van. Lótuszlábai minden félelem ellen menedéket nyújtanak.
MAGYARÁZAT
Hogy megmeneküljünk minden félelemtől, s hogy megvédelmezzük mindazt, amire az életben szükségünk van, az Úr lótuszlábainál kell oltalmat keresnünk, nemcsak ezen a bolygón, de a felső, az alsó és a mennyei bolygókon is. Ezt az abszolút függő helyzetet, amelyben az Úr lótuszlábaira bízzuk magunkat, tiszta odaadó szolgálatnak hívják, s ez a vers közvetlenül erre utal. Senkinek se legyen kétsége ezzel kapcsolatban, és ne kérje senki a félistenek segítségét, hiszen minden félisten egyedül az Úrtól függ! Mindenki — Magát az Urat kivéve — az Úr kegyétől függ: még a mindent átható Felsőlélek is az Istenség Személyisége legfelsőbb aspektusának, Bhagavānnak az alárendeltje.