HU/SB 2.7.17


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


17. VERS

jyāyān guṇair avarajo ’py aditeḥ sutānāṁ
lokān vicakrama imān yad athādhiyajñaḥ
kṣmāṁ vāmanena jagṛhe tripada-cchalena
yācñām ṛte pathi caran prabhubhir na cālyaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

jyāyān—a legnagyobb; guṇaiḥ—tulajdonságokkal; avarajaḥ—transzcendentális; api—habár Ő olyan; aditeḥ—Aditi; sutānām—minden fiának (az Ādityáknak); lokān—minden bolygó; vicakrame—átlépte; imān—ebben az univerzumban; yat—aki; atha—ezért; adhiyajñaḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; kṣmām—mind a földek; vāmanena—Vāmana inkarnációjában; jagṛhe—elfogadta; tripada—három lépés; chalena—céllal; yācñām—könyörögve; ṛte—nélkül; pathi caran—az igaz úton túljutva; prabhubhiḥ—a feljebbvalók által; na—soha; cālyaḥ—nélküle.


FORDÍTÁS

Az Úr, noha transzcendentális minden anyagi kötőerőhöz képest, tulajdonságaival felülmúlta Aditi fiait, akiket Ādityáknak neveznek. Az Úr megjelent Aditi legkisebb fiaként, s mivel átlépte az univerzum összes bolygóját, Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Azt a látszatot keltve, hogy csupán három lépésnyi földet kér, elvette Bali Mahārāja egész birodalmát. Azért kérte ezt a királytól, mert egyetlen feljebbvaló sem veheti el kérés nélkül senki jogos tulajdonát.


MAGYARÁZAT

A történetet, hogyan ajándékozta meg Bali Mahārāja Vāmanadevát, a Śrīmad-Bhāgavatam Nyolcadik Éneke írja le. Bali Mahārāja meghódította az univerzum összes bolygóját, s minden a jogos tulajdona volt. Ha egy király más királyokat harcban legyőzve szert tesz valamire, azt jogos tulajdonának tekintik. Bali Mahārāja az egész univerzum tulajdonosa volt. Rendkívül szeretett adományt adni a brāhmaṇáknak, ezért az Úr kolduló brāhmaṇaként jelent meg előtte, és arra kérte Bali Mahārāját, adjon neki három lépésnyi földet. Az Úr mindennek a tulajdonosa, ezért elvehetett volna Bali Mahārājától mindent, de nem tette, mert Bali Mahārāja mindezt királyi jogánál fogva birtokolta. Amikor az Úr Vāmana egy csekélyke adomány kért tőle, a király lelki tanítómestere, Śukrācārya nem egyezett bele, hogy teljesítse a kérést, mert jól tudta, hogy Vāmanadeva Maga Viṣṇu, aki koldusként jelent meg. Bali Mahārāja azonban, amikor megértette, hogy a koldus Maga Viṣṇu, nem akart engedelmeskedni lelki tanítómestere utasításának, és nyomban beleegyezett, hogy az Úr Vāmanának adományozza a földet, amit kért. Ekkor az Úr Vāmana két lépésével átlépte az egész univerzumot, majd megkérdezte Bali Mahārāját, hová tehetné a harmadik lépését. Bali Mahārāja boldogan ajánlotta fel fejét az Úr harmadik lépése számára. Így aztán ahelyett, hogy mindenét elveszítette volna, azt az áldást kapta, hogy az Úr állandó társa és ajtónállója legyen. Azzal tehát, hogy az ember mindenét átadja az Úrnak, nem veszíthet, csak nyerhet: mindent megkaphat, amiről addig álmodni sem mert.