HU/SB 2.7.22
22. VERS
- kṣatraṁ kṣayāya vidhinopabhṛtaṁ mahātmā
- brahma-dhrug ujjhita-pathaṁ narakārti-lipsu
- uddhanty asāv avanikaṇṭakam ugra-vīryas
- triḥ-sapta-kṛtva urudhāra-paraśvadhena
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kṣatram—a királyi rend; kṣayāya—hogy csökkentse; vidhinā—rendeltetéssel; upabhṛtam—arányosan növekedett; mahātmā—az Úr a nagy bölcs, Paraśurāma alakjában; brahma-dhruk—a végső igazság a Brahmanban; ujjhita-patham—akik elhagyták az Abszolút Igazság útját; naraka-ārti-lipsu—arra vágytak, hogy a pokolban végtelen fájdalmaktól szenvedjenek; uddhanti—követel; asau—mindazok; avanikaṇṭakam—a világ tüskéi; ugra-vīryaḥ—szörnyű hatalommal rendelkező; triḥ-sapta—háromszor hét alkalommal; kṛtvaḥ—végrehajtotta; urudhāra—nagyon éles; paraśvadhena—a nagy bárddal.
FORDÍTÁS
Amikor az uralkodók, a kṣatriyák letértek az Abszolút Igazság útjáról, mert pokoli szenvedésekre vágyakoztak, az Úr a nagy bölcs, Paraśurāma inkarnációjában végzett e nemkívánatos királyokkal, a föld tüskéivel. Éles bárdjával háromszor hét alkalommal pusztította el őket.
MAGYARÁZAT
A kṣatriyák, akik szerte az univerzumban — ezen és a többi bolygón — uralkodnak, valójában a Mindenható Istenség Személyiségének a képviselői, s feladatuk az, hogy Isten megvalósítása felé tereljék alattvalóikat. Minden államnak és uralkodónak az uralkodási formától függetlenül — legyen az monarchia, demokrácia, oligarchia, diktatúra vagy önkényuralom — az az elsődleges kötelessége, hogy az embereket Isten megvalósítása felé vezesse. Ez a legfontosabb minden élőlény számára, s az apa, a lelki tanítómester és végső soron az állam kötelessége, hogy az ország népét úgy irányítsa, hogy elérhessék ezt a célt. Az egész anyagi teremtés ezt a célt szolgálja: lehetőséget ad a bűnös lelkeknek, akik fellázadtak a Legfelsőbb Atya akarata ellen, s ennek következtében az anyagi természet kötőerői most feltételekhez kötik őket. Az anyagi természet az embert fokozatosan az örök fájdalmak és gyötrelmek pokoli állapotába kényszeríti. Azokat, akik a feltételekhez kötött életben az előírt szabályokkal ellentétben cselekszenek, brahmojjhita-patháknak nevezik, ami azt jelenti, hogy az Abszolút Igazsággal ellenkező irányba vezető úton haladnak, s megérdemlik a büntetést. Ilyen állapot uralkodott szerte a világon, amikor az Úr Paraśurāma, az Istenség Személyiségének inkarnációja megjelent s huszonegy alkalommal pusztította el a bűnös királyokat. Számtalan kṣatriya király menekült akkor Indiából a világ más tájaira, s a Mahābhārata, amelynek hitelessége vitathatatlan, leírja, hogy Egyiptom királyai eredetileg Indiából vándoroltak el Paraśurāma megtorló hadjárata miatt. A királyok vagy a vezetők minden körülmények között elnyerik büntetésüket, ha szembefordulnak Istennel és egy istentagadó civilizációt akarnak létrehozni. Ez a Mindenható Úr akarata.