HU/SB 2.7.39
39. VERS
- sarge tapo ’ham ṛṣayo nava ye prajeśāḥ
- sthāne ’tha dharma-makha-manv-amarāvanīśāḥ
- ante tv adharma-hara-manyu-vaśāsurādyā
- māyā-vibhūtaya imāḥ puru-śakti-bhājaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
arge—a teremtés kezdetén; tapaḥ—vezeklés; aham—én; ṛṣayaḥ—bölcsek; nava—kilenc; ye prajeśāḥ—akik létrehozzák; sthāne—a teremtés fenntartása során; atha—bizonyára; dharma—vallás; makha—az Úr Viṣṇu; manu—az emberiség atyja; amara—az univerzum ügyeinek intézésére felhatalmazott félistenek; avanīśāḥ—és a különféle bolygók királyai; ante—a végén; tu—de; adharma—vallástalanság; hara—az Úr Śiva; manyu-vaśa—akit eláraszt a düh; asura-ādyāḥ—az ateisták, a bhakták ellenségei; māyā—energia; vibhūtayaḥ—nagyhatalmú képviselők; imāḥ—mindegyikük; puru-śakti-bhājaḥ—az Úr, aki a legnagyobb hatalommal rendelkezik.
FORDÍTÁS
A teremtés kezdetén semmi nincs rajtam [Brahmān], a vezeklésen és a Prajāpatikon, a nagy bölcseken, az ősnemzőkön kívül. Aztán a teremtés fennállása idején jelen van az Úr Viṣṇu, az irányító hatalommal rendelkező félistenek, valamint a különféle bolygók királyai. Végül azonban megjelenik a vallástalanság, majd az Úr Śiva és a dühös, ateista démonok. Mindegyikük az Úr, a mindenek fölött álló hatalom energiájának megnyilvánulása.
MAGYARÁZAT
Az anyagi világot az Úr energiája hozza létre, amely a teremtés kezdetén Brahmājīnak, a teremtés első élőlényének vezekléséből nyilvánul meg. Brahmān és vezeklésén kívül csak a kilenc Prajāpati élt akkor, akiket nagy bölcseknek ismernek. A teremtett világ fennállásának idején megnyilvánul az Úr Viṣṇunak végzett odaadó szolgálat — az igaz vallás —, a félistenek, valamint a különféle bolygók uralkodói, akik gondoskodnak a világ fenntartásáról. És végül, amikor a teremtett világ a pusztulása felé közeledik, először a vallástalanság jelenik meg, aztán az Úr Śiva a dühös ateistákkal. Egyikük sem más azonban, mint a Legfelsőbb Úr valamilyen megnyilvánulása. Brahmā, Viṣṇu és Mahādeva (Śiva) az anyagi természet különböző kötőerőinek inkarnációi. Viṣṇu a jóság, Brahmā a szenvedély, Śiva pedig a tudatlanság kötőerejének ura. A teremtett anyagi világ végső soron nem más, mint átmeneti megnyilvánulás, amely az útvesztőjébe bonyolódott feltételekhez kötött lelkeknek lehetőséget ad a felszabadulásra. Aki az Úr Viṣṇu oltalma alatt kifejleszti magában a jóság tulajdonságát, annak minden esélye megvan arra, hogy a vaiṣṇava elvek követésének eredményeképpen felszabaduljon, s eljusson Isten birodalmába, ahonnan nem kell többé visszatérnie ebbe a nyomorúságos anyagi világba.