HU/SB 2.7.49
49. VERS
- sa śreyasām api vibhur bhagavān yato ’sya
- bhāva-svabhāva-vihitasya sataḥ prasiddhiḥ
- dehe sva-dhātu-vigame ’nuviśīryamāṇe
- vyomeva tatra puruṣo na viśīryate ’jaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—Ő; śreyasām—minden áldás; api—szintén; vibhuḥ—a mester; bhagavān—az Istenség Személyisége; yataḥ—mert; asya—az élőlénynek; bhāva—természetes tulajdonságok; sva-bhāva—saját természet; vihitasya—elvégzése; sataḥ—minden jó cselekedet; prasiddhiḥ—a végső siker; dehe—a testnek; sva-dhātu—az alkotóelemei; vigame—megsemmisített; anu—után; viśīryamāṇe—feladva; vyoma—az ég; iva—mint; tatra—ezután; puruṣaḥ—az élőlény; na—soha; viśīryate—elpusztul; ajaḥ—mivel megszületetlen.
FORDÍTÁS
Az Istenség Személyisége minden jó szerencse legfőbb ura, mert bármit tesz az élőlény — legyen az akár anyagi, akár lelki —, az Úr megjutalmazza. Ő ezért a legfőbb jótevő. Az élőlények mind születetlenek, ezért még anyagi testük pusztulása után is tovább léteznek, akár a testbe zárt levegő.
MAGYARÁZAT
Az élőlény megszületetlen és örök, s amint azt a Bhagavad-gītā (BG 2.30) megerősíti, még azután sem pusztul el, hogy anyagi elemekből álló teste megsemmisült. Amíg az élőlény az anyagi világban van, tetteiért következő életében (vagy még a jelenlegiben) elnyeri jutalmát. Ugyanígy a lelki lét során véghez vitt cselekedeteiért szintén megjutalmazza őt az Úr, az ötféle felszabadulás egyikével. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kegye nélkül még a személytelen filozófia hívei sem érhetik el hőn óhajtott céljukat, ami nem más, mint beleolvadni a Legfelsőbbe. A Bhagavad-gītā (BG 4.11) alátámasztja, hogy az Úr már ebben az életében megadja az embernek azt, amire vágyik. Az élőlényeknek szabad választásuk van, s az Úr tetteiknek megfelelően jutalmazza őket.
Mindenkinek kötelessége tehát, hogy célja elérése érdekében csakis az Istenség Személyiségét imádja odaadóan. A személytelen filozófia hívei az elmélkedés és a meditáció helyett végezhetik egyenesen az Úr odaadó szolgálatát, s ezzel elérnek mindent, amire vágynak.
A bhaktáknak azonban természetes hajlamuk, hogy az Úr társai szeretnének lenni, s nem akarnak a lelki létbe olvadni, ahogyan azt az imperszonalisták elképzelik. A bhakták követik természetes ösztöneiket, s így az Úr szolgáivá, barátaivá, apáivá, anyáivá és kedveseivé válva teljesül minden vágyuk. Az Úr odaadó szolgálata kilenc transzcendentális folyamatot foglal magában, többek között a hallást és az éneklést, s e könnyű és természetes odaadó szolgálat végzésével a bhakták eljutnak a legtökéletesebb szintre, amely messze felülmúlja a Brahman létébe olvadást. Nekik éppen ezért sohasem javasolják, hogy a Legfelsőbb természetéről találgassanak vagy az ürességen „meditáljanak”.
Az embernek nem szabad azonban azt gondolnia, hogy a jelenlegi test megsemmisülése után nem lesz többé teste, s nem élvezheti személyesen az Úr társaságát. Az élőlény megszületetlen, s nem az anyagi test megteremtésekor nyilvánul meg. Másrészt azonban az is igaz, hogy az anyagi testet egyedül az élőlény vágya hozza létre. Az anyagi test evolúciója az élőlény vágyai alapján történik. Minden egyes anyagi testet az élőlény vágya teremt meg — az életerőből, a szellemi lélekből származik tehát. Az élőlény örök, ezért úgy létezik, mint a levegő a testben. A levegő a testen belül és kívül egyaránt jelen van, ezért amikor a külső burok, az anyagi test megsemmisül, a lélekszikra, mint a levegő a testben, nem szűnik meg létezni. Az Úr irányítása alatt, mivel Ő a végső jótevő, az élőlény egyszerre lelki testet kap, amely alkalmas arra, hogy elnyerje az Úr társaságát a sārūpya állapotában (amikor az Úréval megegyező testi vonásokkal rendelkezik), a sālokya állapotában (amikor lehetőséget kap arra, hogy egy bolygón éljen az Úrral), a sārṣṭi állapotában (amikor rendelkezik mindazzal a fenséggel, amivel az Úr), valamint a sāmīpya állapotában (amikor egyenrangú félként élvezi az Úr társaságát).
Az Úr olyan kegyes, hogy akkor is megadja bhaktájának az esélyt arra, hogy következő életében újra próbálkozzon, ha az nem tudta tisztán, anyagi szennyeződésektől mentesen végrehajtani az odaadó szolgálat jelentette feladatot. Bhakták vagy tehetős emberek családjában születik majd meg, s így az anyagi létért folyó küzdelemtől megszabadulva befejezheti létének megtisztítását, s testének elhagyása után azonnal hazatérhet, vissza Istenhez. A Bhagavad-gītā megerősíti ezt.
Minderről Śrīla Jīva Gosvāmī Prabhupāda Bhagavat-sandarbhája ír részletesen. A lelki világot egyszer elérve a bhakta örökre ott marad, ahogyan azt az előző vers már említette.