HU/SB 2.8.25
25. VERS
- atra pramāṇaṁ hi bhavān
- parameṣṭhī yathātma-bhūḥ
- apare cānutiṣṭhanti
- pūrveṣāṁ pūrva-jaiḥ kṛtam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atra—ezzel kapcsolatban; pramāṇam—bizonyított tény; hi—minden bizonnyal; bhavān—jómagad; parameṣṭhī—Brahmā, az univerzum teremtője; yathā—ahogy; ātma-bhūḥ—közvetlenül az Úrtól született; aparā—mások; ca—csak; anitiṣṭhanti—hogy kövessék; pūrveṣām—mint szokás; pūrva-jaiḥ—a tudás, amelyet egy korábbi filozófus hirdet; kṛtam—megtett.
FORDÍTÁS
Ó, nagy szent! Épp oly kiváló vagy, mint Brahmā, az eredeti élőlény. Mások csupán azt követik, amelyet a régebbi korok spekuláló filozófusai kitaláltak.
MAGYARÁZAT
Felvetődhet itt az az ellenérv, hogy Śukadeva Gosvāmī nem az egyetlen hiteles tekintély a transzcendens tudományában, hiszen számos más bölcs is van, követőikkel együtt. Vyāsadeva korában, sőt még őt megelőzően is sok kiváló bölcs élt: Gautama, Kaṇāda, Jaimini, Kapila, Aṣṭāvakra és mások, s mindannyian egy saját maguk kitalálta filozófiai utat mutattak be. Patañjali szintén közéjük tartozott, s mind a hat nagy ṛṣinek megvolt a saját gondolkodásrendszere, akárcsak napjaink filozófusainak és elmebeli spekulálóinak. Az említett elismert bölcsek által hirdetett hat filozófiai út és Śukadeva Gosvāmī filozófiája között — melyet a Śrīmad-Bhāgavatamban ír le — az a különbség, hogy e hat bölcs saját gondolkodásrendszerét követve tárja elénk a tényeket, míg Śukadeva Gosvāmī olyan tudást ad át, amely közvetlenül Brahmājītól származik, akit ātma-bhūḥnak is neveznek, ami annyit jelent, hogy a Mindenható Istenség Személyiségétől született, s Ő tanította.
A védikus transzcendentális tudás közvetlenül az Istenség Személyiségétől száll alá, s kegyéből Brahmā, az univerzum első élőlénye is tudásra tett szert. Brahmājī Nāradát világosította fel, Nārada Vyāsát, és Śukadeva Gosvāmī egyenesen apjától, Vyāsadevától részesült e transzcendentális tudásban. A tanítványi láncolaton keresztül elsajátított tudás tehát tökéletes. Senki nem lehet tökéletes lelki tanítómester, ha nem a tanítványi láncolaton keresztül kapja tudását. Ez a titka a transzcendentális tudás elsajátításának. Bizonyára mind a hat említett bölcs nagy gondolkodó volt, ám tudásuk, melyre az elme spekulálása révén tettek szert, nem tökéletes. Bármennyire tökéletes egy empirikus filozófus egy filozófiai tézis felállításában, tudása sohasem lehet tökéletes, mert a tökéletlen elme terméke csupán. E bölcseknek szintén megvan a saját tanítványi láncolatuk, de egyik sem hiteles, mert a tudás, amit hirdetnek, nem közvetlenül a független Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, Nārāyaṇától származik. Nārāyaṇán kívül senki sem lehet független, éppen ezért senki nem rendelkezhet tökéletes tudással, hiszen mindannyiuk tudománya a csapongó elme függvénye. Az elme anyagi, így az elméjükben spekulálók tudása sohasem transzcendentális, és sohasem válhat tökéletessé. A világi filozófusok — ők maguk is tökéletlenek lévén — sohasem értenek egyet más filozófusokkal, mert nem filozófus a világi filozófusok között az, aki nem állít fel egy saját teóriát. Az okos ember — mint Parīkṣit Mahārāja — nem fogadja el az efféle elmében spekulálókat, hanem a hiteles szaktekintélyekre hallgat, például Śukadeva Gosvāmīra, aki a paramparā rendszer alapján nem különbözik az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, ahogyan azt a Bhagavad-gītā is különösen kihangsúlyozza.