HU/SB 2.8.26
26. VERS
- na me ’savaḥ parāyanti
- brahmann anaśanād amī
- pibato ’cyuta-pīyūṣam
- tad vākya-abdhi-viniḥsṛtam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—soha; me—enyém; asavaḥ—élet; parāyanti—kimerül; brahman—ó, bölcs brāhmaṇa; anaśanāt amī—a böjtölés miatt; pibataḥ—mert iszom; acyuta—a Tévedhetetlen; pīyūṣam—nektárját; tat—tiéd; vākya-abdhi—a szavak óceánja; viniḥsṛtam—lefolyik.
FORDÍTÁS
Ó, bölcs brāhmaṇa! A tévedhetetlen Istenség Személyisége üzenetének nektárját iszom, amely szavaid óceánjából árad, ezért semmi fáradságot nem érzek böjtölésem miatt.
MAGYARÁZAT
A Brahmātól, Nāradától, Vyāsától és Śukadeva Gosvāmītól alászálló tanítványi láncolat jellegzetesen különbözik minden más láncolattól. Más bölcsek tanítványi láncolatának tudományát tanulmányozni puszta időfecsérlés csupán, mert az nem törődik az acyuta-kathāval, a tévedhetetlen Úr üzenetével. Az elméjükben spekulálók indokaikkal és érveikkel rendkívül szépen tudják előadni feltevéseiket, de ezek az indokok és érvek egyáltalán nem tévedhetetlenek, mert a gyakorlottabb spekulálók könnyedén megsemmisítik őket. Parīkṣit Mahārāja nem törődött a csapongó elme unalmas spekulációjával, ám minden érdekelte, ami az Úrról szól, mert azt tapasztalta, hogy a Śukadeva Gosvāmī ajkairól áradó nektári tanítás hatására a legparányibb kimerültséget sem érzi, noha közelgő halálára készülve éppen böjtölt.
Az ember meghallgathatja a spekulálókat, ám nem fogja sokáig bírni: nagyon hamar belefárad az agyonkoptatott gondolatokba. Senki a világon nem válik elégedetté az ilyen haszontalan okoskodástól. Az Úr üzenete azonban, különösen, ha egy olyan személyiség adja át, mint Śukadeva Gosvāmī, sohasem válik fárasztóvá, még akkor sem, ha hallgatója esetleg más okból valóban kimerült.
A Śrīmad-Bhāgavatam egyik-másik kiadásában e vers utolsó sora így hangzik: anyatra kupitād dvijāt. Ez annyit jelent, hogy a királyt megrendítette a gondolat, hogy a kígyó marásától hamarosan meg kell halnia. A kígyó szintén kétszer született, dühe pedig a kellő intelligenciával nem rendelkező, átkozódó brāhmaṇa fiúhoz hasonlítható. Parīkṣit Mahārāja azonban nem félt a haláltól, mert az Úr üzenete bátorsággal töltötte el. Aki tökéletesen belemerül az actyuta-kathā hallgatásába, az soha semmitől nem fél ebben a világban.