HU/SB 2.8.6
6. VERS
- dhautātmā puruṣaḥ kṛṣṇa-
- pāda-mūlaṁ na muñcati
- mukta-sarva-parikleśaḥ
- pānthaḥ sva-śaraṇaṁ yathā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dhauta-ātmā—akinek a szíve megtisztult; puruṣaḥ—az élőlény; kṛṣṇa—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; pāda-mūlam—a lótuszlábak menedéke; na—soha; muñcati—felad; mukta—felszabadult; sarva—mind; parikleśaḥ—az élet minden gyötrelme; pānthaḥ—az utazó; sva-śaraṇam—saját lakhelyén; yathā—ahogy voltak.
FORDÍTÁS
Az Úr tiszta bhaktája, akinek a szíve az odaadó szolgálat folyamatának hatására megtisztult, soha többé nem hagyja el az Úr Kṛṣṇa lótuszlábát, mert az tökéletesen elégedetté teszi őt, mint ahogyan a vándort is elégedettség tölti el otthon, egy küzdelmekkel teli út után.
MAGYARÁZAT
Nem teljesen tiszta a szíve annak, aki nem a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa tiszta bhaktája, ezzel szemben egy tökéletesen megtisztult ember sohasem hagy fel az Úr odaadó szolgálatával. Az odaadó szolgálat végzése közben — amelyet Brahmājī tanított Nāradának, amikor elmondta neki a Śrīmad-Bhāgavatamot — az Úr prédikáló képviselője néha a legkülönfélébb úgynevezett nehézségekkel találkozik. Ezt láthattuk az Úr Nityānandánál, amikor felszabadította a két bűnös lelket, Jagāit és Mādhāit, s az Úr Jézus Krisztusnál, akit keresztre feszítettek a hitetlenek. De a prédikáló bhakták örömmel szenvednek e nehézségek miatt, mert tetteik, melyek látszólag oly küzdelmesek, transzcendentális boldogsággal töltik el őket, hiszen elégedetté teszik az Urat. Prahlāda Mahārāja rendkívüli szenvedéseken ment keresztül, mégsem felejtette el soha az Úr lótuszlábait. Ennek oka az, hogy az Úr tiszta bhaktájának szíve annyira megtisztult, hogy semmilyen körülmények között nem tudja elhagyni az Úr Kṛṣṇa menedékét. Az ilyen szolgálatban nincsen önös érdek. A jñānīk végül lemondanak a tudás művelésének útjáról, a yogīk felhagynak a testgyakorlatokkal, de az Úr bhaktája sosem hagyja abba az Úr szolgálatát, mert erre utasította őt lelki tanítómestere. A tiszta bhakták — mint Nārada és Nityānanda Prabhu — a lelki tanítómester utasítását az életükké teszik, s nem törődnek azzal, mi történik velük a jövőben. Nagyon komolyan veszik az utasítást, mivel egy felsőbb tekintélytől — az Úr képviselőjétől vagy Magától az Úrtól — származik.
A versben említett példa nagyon helyénvaló. A vándor elhagyja otthonát, hogy messzi tájakon kincs után kutasson, néha az erdőben, néha az óceánban, néha a hegytetőkön. Minden bizonnyal sok megpróbáltatáson megy keresztül, amikor ismeretlen helyeken jár. Ám minden gondja egyszeriben megszűnik, amikor felébred benne a családja iránt érzett szeretet, s amint hazatér, elfelejt minden nehézséget, amivel útja során szembe kellett néznie.
Az Úr tiszta bhaktáját szoros családi kötelék fűzi az Úrhoz, ezért e szeretetteljes kötelékben rendíthetetlenül végzi kötelességét.