HU/SB 2.9.43
43. VERS
- tuṣṭaṁ niśāmya pitaraṁ
- lokānāṁ prapitāmaham
- devarṣiḥ paripapraccha
- bhavān yan mānupṛcchati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tuṣṭam—elégedett; niśāmya—miután látta; pitaram—az atyját; lokānām—az egész univerzumnak; prapitāmaham—a dédapát; devarṣiḥ—a nagy bölcs, Nārada; paripapraccha—kérdezett; bhavān—te; yat—ahogy van; mā—tőlem; anupṛcchati—kérdez.
FORDÍTÁS
Amikor a nagy bölcs, Nārada látta, hogy apja, Brahmā, az egész univerzum dédapja elégedett vele, kérdezni kezdte őt, ahogyan te kérdezel most engem.
MAGYARÁZAT
Az a folyamat, hogy a lelki tudományt egy valódi tudással rendelkező embertől elsajátítsuk, különbözik attól, mint amikor az iskolában hétköznapi kérdéseket teszünk fel a tanítónak. Napjaink tanárai pénzt kapnak azért, mert tanítanak, a lelki tanítómester azonban nem fogad el fizetséget a tanításért, s ezen kívül nem is tanít olyat, ami nem hiteles. A Bhagavad-gītā (BG 4.34) így ír a transzcendentális tudás megértésének folyamatával kapcsolatban:
- tad viddhi praṇipātena
- paripraśnena sevayā
- upadekṣyanti te jñānaṁ
- jñāninas tattva-darśinaḥ
Kṛṣṇa azt a tanácsot adja Arjunának, hogy hódoljon meg annak a személynek, aki teljes megvalósítás birtokában van, kérdezze és szolgálja őt, s így sajátítsa el a transzcendentális tudományt. A lelki tudást nem lehet pénzzel megszereznünk: a lelki tanítómestert kell szolgálnunk, hogy tőle tanulhassunk. Ahogyan Brahmājīt Maga az Úr tanította, mert elégedett volt vele, ugyanígy nekünk is elégedetté kell tennünk a lelki tanítómestert, s akkor átadja nekünk a transzcendentális tudományt — az ő elégedettsége az út, amely a tudáshoz vezet. Lelki tudáshoz senki nem juthat pusztán azzal, hogy nyelvész lesz. A Védák kijelentik (Śvetāṣvatara Upaniṣad 6.23):
- yasya deve parā bhaktir
- yathā deve tathā gurau
- tasyaite kathitā hy arthāḥ
- prakāśante mahātmanaḥ
„Az előtt, akinek rendíthetetlen hite van az Úrban és a lelki tanítómesterben, a transzcendentális tudás automatikusan feltárul.” Ez a kapcsolat a tanítvány és a lelki tanítómester között örök kapcsolat. Aki most tanítvány, a jövőben szintén lelki tanítómester lesz. Senki nem lehet azonban hiteles és felhatalmazott lelki tanítómester, ha nem követte hűségesen lelki tanítómestere utasításait. Brahmājī a Legfelsőbb Úr tanítványaként valódi tudásra tett szert, majd átadta azt kedves tanítványának, Nāradának, aki mint lelki tanítómester szintén továbbadta azt Vyāsának — és így tovább. Brahmā és Nārada vagy Nārada és Vyāsa kapcsolata nem hasonlítható az úgynevezett hivatalos lelki tanítómester és tanítvány viszonyához. Brahmā és Nārada kapcsolata hiteles alapokon nyugszik, míg a hivatalos lelki tanítómester és tanítványa között a csaló és a becsapott viszonya áll fönn. Az előző versből megtudhattuk, hogy Nārada nemcsak illedelmes, alázatos és engedelmes volt, de érzékei fölött is uralkodni tudott. Aki nem képes uralkodni az érzékein, különösen a szexualitás terén, az sem tanítvány, sem lelki tanítómester nem lehet. Először olyan nevelésben kell részesülnie, hogy megtanulja fegyelmezni a beszédét, a dühét, az étvágyát, az elméjét, a gyomrát és a nemi szerveit. Azt, aki uralkodni tud ezek fölött az érzékszervek fölött, gosvāmīnak nevezik. Senki nem lehet sem tanítvány, sem lelki tanítómester, ha nem gosvāmī. Az az úgynevezett lelki tanítómester, aki nem tudja szabályozni az érzékeit, egyszerűen csak csaló, aki becsapja tanítványát.
Nem szabad úgy gondolnunk Brahmājīra, mint ahogyan az anyagi világban egy halott dédapára gondolunk. Ő a legidősebb dédapa, s mégis él, ahogyan Nārada is. A Bhagavad-gītā említést tesz Brahmaloka lakói életének hosszáról. E parányi Földbolygó népe még kiszámolni is nehezen tudja Brahmā egyetlen napjának hosszát.