HU/SB 3.1.38
38. VERS
- kaccid yaśodhā ratha-yūthapānāṁ
- gāṇḍīva-dhanvoparatārir āste
- alakṣito yac-chara-kūṭa-gūḍho
- māyā-kirāto giriśas tutoṣa
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kaccit–vajon; yaśaḥ-dhā–híres; ratha-yūthapānām–a nagy szekérharcosok között; gāṇḍīva–Gāṇḍīva; dhanva–íj; uparata-ariḥ–aki legyőzte az ellenséget; āste–jól van-e; alakṣitaḥ–anélkül hogy felismerték volna; yat–akié; śara-kūṭa-gūḍhaḥ–nyilakkal elborítva; māyā-kirātaḥ–vadásznak öltözve; giriśaḥ–az Úr Śiva; tutoṣa–elégedett volt.
FORDÍTÁS
[Mondd el, kérlek], jól van-e Arjuna, akinek íja a Gāṇḍīva nevet viseli, s aki mindig az ellenség legyőzéséről híres a szekérharcosok között? Egyszer örömet okozott az Úr Śivának: elborította nyilainak záporával, amikor Śiva álruhában, ismeretlen vadászként jelent meg előtte.
MAGYARÁZAT
Az Úr Śiva próbára tette Arjuna erejét, amikor egy vadászaton elejtett vadkan fölött vitába szállt vele. Vadásznak álcázva magát Arjuna elé állt, Arjuna pedig elborította őt nyilaival. Végül az Úr Śivát elégedetté tette Arjuna harca. Felajánlotta neki a Pāśupati fegyvert, majd megáldotta. Vidura ebben a versben a nagy harcos felől érdeklődik.