HU/SB 3.1: Vidura kérdései

Śrīmad-Bhāgavatam - Harmadik Ének - ELSŐ FEJEZET: Vidura kérdései


3.1.1. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Fényűző otthonáról lemondva Vidura király, a kiváló bhakta az erdőbe vonult, s a következő kérdést tette föl Śrī Maitreya Ṛṣinek:

3.1.2. vers: Mi mást lehetne elmondani a Pāṇḍavák palotájáról? Śrī Kṛṣṇa, mindenek Ura a tanácsadótok szerepét vállalta magára. Úgy lépett be abba a házba, mint a sajátjába, s egy csöppet sem törődött Duryodhana otthonával.

3.1.3. vers: A király így kérdezte Śukadeva Gosvāmīt: Mikor és hol találkozott és beszélgetett Szent Vidura és Śrī Maitreya Muni? Uram, légy kegyes, és beszélj nekünk erről!

3.1.4. vers: Szent Vidura az Úr kiváló, tiszta bhaktája volt. Kérdései, melyeket Śrī Maitreya Ṛṣihez intézett, bizonyára a legemelkedettebb, legfontosabb kérdések voltak, melyeket művelt körökben is jóváhagytak.

3.1.5. vers: Śrī Sūta Gosvāmī így szólt: A nagy bölcs, a rendkívül tapasztalt Śukadeva Gosvāmī elégedett volt a királlyal, ezért amikor a király kérdezett tőle, így szólt hozzá: „Hallgass figyelmesen!”

3.1.6. vers: Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Dhṛtarāṣṭra királyt vakká tette istentelen vágya, hogy becstelen fiai felemelkedését segítse, ezért felgyújtotta a lakk házat, hogy unokaöccsei, az apátlan árvák, a Pāṇḍavák benn égjenek.

3.1.7. vers: A király nem akadályozta meg fiát, Duḥśāsanát gyalázatos tettében, amikor az megragadta Draupadīnak, a jámbor Yudhiṣṭhira király feleségének a haját, pedig Draupadī könnyei már a keblét ékesítő vörös port mosták.

3.1.8. vers: Yudhiṣṭhirát    –    aki ellenségek nélkül született    –    tisztességtelenül győzték le a szerencsejátékban, ám mivel fogadalmat tett az igazmondásra, az erdőbe vonult. Amikor idővel visszatért, és újra a birodalom őt megillető részét kérte, az illúzióba merült Dhṛtarāṣṭra nemet mondott.

3.1.9. vers: Az Úr Kṛṣṇát, a világ lelki tanítómesterét Arjuna az összegyűltek színe elé küldte. Néhányak [például Bhīṣma] fülében színtiszta nektárként csengtek az Úr Kṛṣṇa szavai    –    nem úgy azokéban, akik az utolsó szálig felélték már múltbéli jámbor tetteik áldásait. A király [Dhṛtarāṣṭra vagy Duryodhana] ügyet sem vetett az Úr Kṛṣṇa szavaira.

3.1.10. vers: Amikor Vidurát bátyja [Dhṛtarāṣṭra] tanácskozásra hívta, Vidura elment hozzá a palotába, s a tanítás, melyet átadott, éppen a lényegre mutatott rá. Jó tanácsai messze földön híresek, s intelmeivel a birodalom tapasztalt tanácsadói is egyetértenek.

3.1.11. vers: [Vidura így szólt:] Vissza kell adnod törvényes jussát Yudhiṣṭhirának, akinek nincs ellensége, s aki békésen tűri a tengernyi gyötrelmet, melyet a te bűneid miatt kell elszenvednie! Erre vár öccseivel együtt, akik között, mint egy kígyó, ott liheg a bosszúálló Bhīma is. Tőle bizonyosan félsz!

3.1.12. vers: Az Úr Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége Pṛthā fiait rokonaivá fogadta, s most a világon minden király az Ő oldalán áll. Otthonában él családjával, a Yadu-dinasztia királyaival és hercegeivel, akik számtalan uralkodót győztek már le. Ő mindannyiuk Ura.

3.1.13. vers: Magát a megtestesült bűnt véded, Duryodhanát, és tévedhetetlen fiadnak tekinted, pedig irigy az Úr Kṛṣṇára. S mivel olyan emberről gondoskodsz, aki nem bhaktája Kṛṣṇának, egyetlen jó tulajdonságod sincs. Szabadulj meg e balszerencsétől, amint csak tudsz, s tégy jó szolgálatot az egész családnak!

3.1.14. vers: Duryodhanát majd szétvetette a düh. Ajka remegett, ahogy sértegetni kezdte a beszélő Vidurát, akinek jellemét még a legnagyobb tisztelet övezte emberek is becsülték. Duryodhanát Karṇa, öccsei és anyai nagybátyja, Śakuni kísérték.

3.1.15. vers: Ki hívta ezt a fattyút, az ágyas fiát? Aljas módon az ellenségnek kémkedik, s azok ellen tesz, akik felnevelték! Azonnal űzzétek el a palotából, és csak a lélegzetét hagyjátok meg!

3.1.16. vers: Fülén át a nyílvesszők szíve mélyéig sebezték Vidurát. Íját az ajtónak támasztotta, s elhagyta fivére palotáját. Nem búsult, hiszen tudta, hogy mindent a külső energia működése irányít.

3.1.17. vers: Vidura a jámborságának köszönhetően születhetett meg a vallásos Kauravák családjában. Miután elhagyta Hastināpurát, számos zarándokhelyen keresett menedéket, melyeket mind az Úr lótuszlábának tekintenek. Arra vágyva, hogy még magasabbra emelkedhessen a vallásos életben, egyik szent helytől a másikig vándorolt, ahol az Úr transzcendentális formáinak ezreit láthatta.

3.1.18. vers: Egymagában indult vándorútra, egyedül Kṛṣṇára gondolva, keresztül a szent helyeken, Ayodhyān, Dvārakān és Mathurān. Olyan tájakon járt, ahol a levegő, a hegyek, a gyümölcsösök, a folyók és a tavak mind tiszták és bűntelenek, s ahol a Határtalan formái ékesítik a templomokat. Így vándorolt útján, mint zarándok.

3.1.19. vers: Így járta a világot, miközben csak azokat a kötelességeket hajtotta végre, amelyek elégedettséget okoztak a Legfelsőbb Úrnak, Harinak. Minden tette tiszta volt és független. A szent helyek vizében fürdött, s ez megtisztította, noha koldusruhában vándorolt, haját elhanyagolta, s lefeküdnie sem volt mire. Rokonai így sohasem ismerték föl.

3.1.20. vers: Amikor zarándokútja során Bhāratavarṣa földjén járt, ellátogatott Prabhāsakṣetrára. Ebben az időben Yudhiṣṭhira Mahārāja ült a birodalom trónján, s a világ egyetlen hadsereg, egyetlen zászló alá tartozott.

3.1.21. vers: Prabhāsán, a zarándokhelyen megtudta, hogy rokonai mind az erőszakos szenvedély áldozatai lettek, s elpusztultak, ahogyan egy egész erdő válhat a bambuszok súrlódása fellobbantotta tűz martalékává. Ezek után nyugat felé vette útját, amerre a Sarasvatī folyó folyik.

3.1.22. vers: A Sarasvatī folyó partján tizenegy zarándokhely volt: 1. Trita, 2. Uśanā, 3. Manu, 4. Pṛthu, 5. Agni, 6. Asita, 7. Vāyu, 8. Sudāsa, 9. Go, 10. Guha és 11. Śrāddhadeva. Vidura mindegyiket felkereste, és sorra elvégezte a szertartásokat.

3.1.23. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu különféle formáinak számtalan más temploma is állt ott. Nagy bölcsek és félistenek alapították valamennyit. Mindegyiket az Úr legfőbb jelképei díszítették, s a zarándokot szünet nélkül az Istenség eredeti Személyiségére, az Úr Kṛṣṇára emlékeztették.

3.1.24. vers: Ezek után gazdagabbnál gazdagabb tartományokon: Suraton, Sauvīrán, Matsyán és a Kurujāṅgalán keresztül folytatta útját. Végül elérte a Yamunā partját, ahol találkozott Uddhavával, az Úr Kṛṣṇa nagy bhaktájával.

3.1.25. vers: Vidura nagy szeretettel, meghatottan ölelte át őt [Uddhavát], az Úr Kṛṣṇa állandó társát, Bṛhaspati hajdani nagyszerű tanítványát, majd faggatni kezdte az Úr Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége családjáról.

3.1.26. vers: [Kérlek, mondd el,] jól érzik-e magukat Śurasena házában az Istenség eredeti Személyiségei, akik Brahmā [az Úr testéből sarjadt lótuszvirágon született] kérésére szálltak alá, s akik mindenkit felemelve bőséggel áldották meg a világot?

3.1.27. vers: [Kérlek, áruld el,] jól van-e Vasudeva, a Kuruk legjobb barátja, sógorunk? Vasudeva olyan nagylelkű! Húgaival úgy bánik, mintha apjuk lenne, és mindig örömet okoz feleségeinek.

3.1.28. vers: Ó, Uddhava! Mondd, hogy van Pradyumna, a Yaduk hadvezére, aki korábbi életei egyikében Kāmadeva volt? Rukmiṇī fiaként született az Úr Kṛṣṇától, a brāhmaṇák kegyéből, akiket anyja elégedetté tett.

3.1.29. vers: Ó, barátom! [Mondd,] jól van-e Ugrasena, a Sātvaták, a Vṛṣṇik, a Bhoják és a Dāśārhák királya? Messze földre távozott királyságából, feladva minden reményt, hogy övé lehet a királyi trón, de az Úr Kṛṣṇa újra trónra emelte.

3.1.30. vers: Ó, kedves, jól megy-e a sora Sāmbának? Az Istenség Személyisége fiának hasonmása ő. Egy korábbi életében Kārttikeyaként született meg az Úr Śiva feleségének méhéből, most pedig Jāmbavatīnak, Kṛṣṇa legerényesebb feleségének méhéből jött a világra.

3.1.31. vers: Ó, Uddhava! Hogy megy a sora Yuyudhānának? Arjunától tanulta a harcművészet fortélyait, s elérte a transzcendentális célt, amit még azok is nehezen érnek el, akik szigorú lemondásokat végeznek.

3.1.32. vers: Mondd, jól van-e Akrūra, Śvaphalka fia? Bűntelen lélek ő, aki meghódolt az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Egyszer megtörtént, hogy a transzcendentális szeretet eksztázisában elvesztette elméje nyugalmát, s leborult az út porába, amelyet az Úr Kṛṣṇa lábnyomai ékesítettek.

3.1.33. vers: Ahogy a Védák minden áldozat gyümölcsének tárházai, úgy Devaka-bhoja király leánya az Istenség Legfelsőbb Személyiségét fogadta méhébe, éppúgy, mint a félistenek anyja. Vajon jól van-e ő [Devakī]?

3.1.34. vers: Jól van-e Aniruddha? Ő az, aki teljesíti a tiszta bhakták minden vágyát, és ő az, akit időtlen idők óta a Ṛg Véda eredetének, az elme teremtőjének és Viṣṇu negyedik teljes kiterjedésének tekintenek.

3.1.35. vers: Ó, háborítatlan! Jól vannak-e a többiek: Hṛdīka, Cārudeṣṇa, Gada és Satyabhāmā fia, akik az Úr Śrī Kṛṣṇát az önvaló lelkének fogadják el, s így állhatatosan követik útját?

3.1.36. vers: Hadd kérdezzelek arról is, vajon Yudhiṣṭhira Mahārāja a vallásos elvek alapján és a vallásos út iránti tiszteletet szem előtt tartva irányítja-e a birodalmat! Korábban Duryodhanát emésztette az irigység, amiért Yudhiṣṭhirát Kṛṣṇa és Arjuna karjai védelmezték, mintha csak saját karjai lettek volna.

3.1.37. vers: [Mondd], rázúdította-e hosszú ideig magába fojtott dühét a bűnösökre a legyőzhetetlen Bhīma, aki olyan, akár egy kobra? A csatatér még buzogányának csodálatos játékát sem volt képes elviselni, amikor az útra lépett.

3.1.38. vers: [Mondd el, kérlek], jól van-e Arjuna, akinek íja a Gāṇḍīva nevet viseli, s aki mindig az ellenség legyőzéséről híres a szekérharcosok között? Egyszer örömet okozott az Úr Śivának: elborította nyilainak záporával, amikor Śiva álruhában, ismeretlen vadászként jelent meg előtte.

3.1.39. vers: Jól vannak-e az ikrek, akiket fivéreik védelmeznek? Ahogy a szemet mindig óvja a szemhéj, úgy védik őket Pṛthā fiai, akik visszaszerezték jogos királyságukat ellenségük, Duryodhana kezéből, akárcsak Garuḍa, aki nektárt csent Indrának, a villám hordozójának szájából.

3.1.40. vers: Ó, uram! Él-e még Pṛthā? Csakis apa nélkül maradt gyermekeiért élt tovább, hiszen nem tudott volna Pāṇḍu király nélkül élni, aki a legnagyobb hadvezér volt, és aki egyedül, egyetlen íj segítségével mind a négy égtáj fölött győzelmet aratott.

3.1.41. vers: Ó, kedvesem! Csupán sajnálni tudom őt [Dhṛtarāṣṭrát], aki öccse ellen fordult annak halála után. Noha őszinte jóakarója vagyok, elűzött saját házamból, mert követte az utat, melyet fiai választottak.

3.1.42. vers: Nem csodálkozom rajta, hiszen bejártam a világot, úgy, hogy senki sem ismert fel. Az Istenség Személyiségének tettei, melyek éppen olyanok, mint e halandó világ emberének tettei, másokat megtévesztenek, de kegyéből én ismerem nagyságát, s így boldog vagyok minden tekintetben.

3.1.43. vers: Noha Ő volt az Úr, és mindig arra vágyott, hogy enyhítsen a szenvedők fájdalmán, Kṛṣṇa tartózkodott a Kuruk megölésétől, pedig látta a tengernyi bűnt, amit elkövettek, és látta, hogy a többi király is szünet nélkül bántalmazza a Földet ádáz háborúival, melyeket a háromféle hamis büszkeség parancsára hajtanak végre.

3.1.44. vers: Az Úr az elbizakodott semmirekellők megsemmisítése végett jelenik meg. Cselekedetei transzcendentálisak, melyeket azért hajt végre, hogy mindenki megismerhesse Őt. Mi másért jönne el a Földre, amikor Ő maga az anyagi kötőerők fölött áll?

3.1.45. vers: Ó, barátom! Kérlek, zengd az Úr dicsőségét, az Úrét, akit a zarándokhelyeken dicsőíteni kell! Megszületetlen bár, mégis megjelenik, hogy indokolatlan kegyében részesítse a meghódolt uralkodókat szerte a világon. Csakis a kedvükért jelent meg tiszta bhaktáinak, a Yaduknak a családjában.