HU/SB 3.10.5


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


5. VERS

tad vilokyābja-sambhūto
vāyunā yad-adhiṣṭhitaḥ
padmam ambhaś ca tat-kāla-
kṛta-vīryeṇa kampitam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tat vilokya–belenézve; abja-sambhūtaḥ–aki egy lótuszból született; vāyunā–a levegő által; yat–az; adhiṣṭhitaḥ–amin volt; padmam–lótusz; ambhaḥ–víz; ca–szintén; tat-kāla-kṛta–melyre az örök idő hatott; vīryeṇa–a benne rejlő erő által; kampitam–remegni.


FORDÍTÁS

Ezek után Brahmā látta, hogy a lótuszt, amelyen ült, és a vizet, amelyből a lótusz kinőtt, vad, viharos szél remegteti meg.


MAGYARÁZAT

Az anyagi világról azt mondják, illuzórikus, mert ez az a hely, ahol az élőlény megfeledkezik az Úr transzcendentális szolgálatáról. Így történhet, hogy az, aki az anyagi világban az Úr odaadó szolgálatát végzi, néha nehéz körülmények közé kerül. A két ellenfél, az illuzórikus energia és a bhakták hadban állnak egymással, s a gyenge bhakták néha áldozatul esnek a hatalmas illuzórikus energia támadásának. Az Úr Brahmā azonban az Úr indokolatlan kegyéből kellőképpen erős volt, így őt az anyagi energia nem tudta legyőzni, noha amikor az anyagi energia képes volt arra, hogy megremegtesse a lótuszt, Brahmānak volt oka az aggodalomra.