HU/SB 3.10: A teremtés szakaszai
3.10.1. vers: Śrī Vidura így szólt: Ó, nagy bölcs! Hadd tudjam meg tőled, hogyan teremtette meg Brahmā, a bolygók népének nagyatyja az élőlények testét saját testéből és elméjéből, miután az Istenség Legfelsőbb Személyisége távozott!
3.10.2. vers: Ó, nagy tudású! Kegyesen oszlasd el minden kétségemet, s engedd, hadd tudjak mindenről, amiről kérdeztelek, elejétől a végéig!
3.10.3. vers: Sūta Gosvāmī így szólt: Ó, Bhṛgu fia! A nagy bölcset, Maitreya Munit fellelkesítették Vidura szavai. Minden a szívében volt, így sorban válaszolni kezdett a kérdésekre.
3.10.4. vers: A nagy tudású bölcs, Maitreya így szólt: Ó, Vidura! Brahmā így száz mennyei évig végzett lemondásokat az Istenség Személyisége tanácsára, s átadta magát az Úr odaadó szolgálatának.
3.10.5. vers: Ezek után Brahmā látta, hogy a lótuszt, amelyen ült, és a vizet, amelyből a lótusz kinőtt, vad, viharos szél remegteti meg.
3.10.6. vers: A hosszú vezeklés és az önmegvalósítás transzcendentális tudománya érett megvalósítással áldotta meg Brahmāt, s így megitta a szelet, a vízzel együtt.
3.10.7. vers: Aztán látta, hogy a lótusz, amelyen ül, lassan betölti az egész univerzumot. Azon kezdett meditálni, hogyan teremtse meg a bolygókat, melyek korábban ugyanebbe a lótuszba olvadtak bele.
3.10.8. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét szolgálva az Úr Brahmā a lótusz örvébe hatolt, és ahogy a lótusz az egész univerzumot betöltötte, az Úr Brahmā felosztotta az univerzumot előbb három világra, majd további tizennégy részre.
3.10.9. vers: Az Úr Brahmā az univerzum legkiválóbb személyisége, mert érett transzcendentális tudással, önzetlen odaadó szolgálatot végzett az Úrnak. Megteremtette hát mind a tizennégy bolygórendszert, hogy a különféle élőlények benépesítsék azokat.
3.10.10. vers: Vidura így szólt Maitreyához: Ó, uram! Ó, nagy tudású bölcs! Kérlek, beszélj az örök időről, amely a Legfelsőbb Úr, a tettek csodálatos mesterének egyik formája! Melyek ennek az örök időnek a jellemzői? Kérlek, beszélj nekünk erről részletesen!
3.10.11. vers: Maitreya így szólt: Az örök idő az anyagi természet három kötőereje kölcsönhatásainak elsődleges forrása. Változatlan és határtalan, s az Istenség Legfelsőbb Személyisége eszközeként működik, hogy elősegítse az Ő kedvteléseit az anyagi teremtésen belül.
3.10.12. vers: Ez a kozmikus megnyilvánulás, mint anyagi energia különül el a Legfelsőbb Úrtól a kāla révén, mely az Úr megnyilvánulatlan, személytelen formája. Az Úr objektív megnyilvánulása ez, amely Viṣṇu ugyanezen anyagi energiájának hatása alatt áll.
3.10.13. vers: A kozmikus megnyilvánulás éppen olyan volt a múltban és éppen olyan lesz a jövőben is, mint amilyen jelenleg.
3.10.14. vers: Kilencféle teremtés van azon a teremtésen felül, amely a kötőerők kölcsönhatásainak köszönhetően természetesen következik be. Az örök idő, az anyagi elemek és az ember tetteinek minősége háromféle megsemmisülést idéz elő.
3.10.15. vers: A kilenc teremtés közül az első a mahat-tattvának, vagyis az anyagi összetevők összességének teremtése, amelynek során a kötőerők a Legfelsőbb Úr jelenlétének köszönhetően kölcsönhatásba lépnek egymással. A másodikban a hamis ego jön létre, melyben felébrednek az anyagi elemek, az anyagi tudás és az anyagi cselekedetek.
3.10.16. vers: Az érzékfelfogás a harmadik teremtésben jön létre, s ebből származnak az elemek. A negyedik teremtés a tudás és a tetthez szükséges képesség teremtése.
3.10.17. vers: Az ötödik teremtésben a jóság kötőerejének hatására – amelynek összessége az elme – létrejönnek az irányító istenségek. A hatodik teremtés az élőlény tudatlan sötétségét hozza létre, ami miatt a mester ostobaként cselekszik.
3.10.18. vers: Mindezek az Úr külső energiája segítségével bekövetkezett természetes teremtések. Most hallj tőlem Brahmā teremtéséről, aki a szenvedély kötőerejének inkarnációja, s akinek a teremtés témájában intelligenciája éppen olyan, mint az Istenség Személyiségéé.
3.10.19. vers: A hetedik teremtésben a mozdulatlan lények jönnek létre, melyek hat csoportba sorolhatók: a virágok nélküli gyümölcsfák, azok a fák és növények, melyek addig léteznek, míg gyümölcsük meg nem érik, a kúszónövények, a nádak, azok a növények, melyeknek nincs szükségük támaszra, valamint a virágokkal és gyümölcsökkel teli fák.
3.10.20. vers: Minden mozdulatlan növény felfelé törekszik a fennmaradásáért. Szinte teljesen öntudatlanok, de a fájdalomérzet jelen van bennük. Változatos formákban nyilvánulnak meg.
3.10.21. vers: A nyolcadik teremtésben az alacsonyabb rendű fajok jönnek létre, melyek huszonnyolc csoportra oszthatók. Mind végtelenül ostobák és tudatlanok. A szaglás segítségével ismerik fel mindazt, ami kívánatos számukra, de szívükben semmire sem képesek emlékezni.
3.10.22. vers: Ó, legtisztább Vidura! Az alacsony rendű állatok közül a tehénnek, a kecskének, a bivalynak, a kṛṣṇa-szarvasnak, a disznónak, a gavayának, az őznek, a báránynak és a tevének két patája van.
3.10.23. vers: A lónak, az öszvérnek, a szamárnak, a gaurának, a śarabha-bölénynek és a vadtehénnek csak egy patája van. Most hallj tőlem azokról az állatokról, amelyeknek öt karmuk van!
3.10.24. vers: A kutyák, sakálok, tigrisek, rókák, macskák, nyulak, sajāruk, oroszlánok, majmok, elefántok, teknősök, aligátorok, gosāpák és a hasonló állatok mancsukon mind öt karmot viselnek. Pañca-nakháknak nevezik őket, vagyis olyan állatoknak, amelyeknek öt karmuk van.
3.10.25. vers: A gém, a keselyű, a daru, a sólyom, a bhāsa, a bhallūka, a páva, a hattyú, a sārasa, a cakravāka, a varjú, a bagoly és a többi hasonló állat a madarakhoz tartozik.
3.10.26. vers: A körforgásban a kilencedik azoknak az embereknek a megteremtése, akik csak egy fajt alkotnak, s akik táplálékukat a hasukban tartják. Az emberi fajban a szenvedély kötőereje az uralkodó. Az emberek mindig nagyon elfoglaltak a szenvedéssel teli életben, de minden tekintetben boldognak tartják magukat.
3.10.27. vers: Ó, jó Vidura! Ez az utolsó három teremtés és a félistenek teremtése (a tizedik teremtés) vaikṛta teremtések, amelyek különböznek a korábban leírt prākṛta (természetes) teremtésektől. A Kumārák megjelenése mindkettőbe beletartozik.
3.10.28-29. vers: A félistenek teremtésének nyolc fajtája van: (1) a félistenek, (2) az ősatyák, (3) az asurák vagy démonok, (4) a gandharvák és az apsarāk, vagyis az angyalok, (5) a yakṣák és a rākṣasák, (6) a siddhák, a cāraṇák és a vidyādharák, (7) a bhūták, a preták és a piśācák és (8) az emberfeletti lények, a mennyei énekesek és mások megteremtése. Mindegyiküket Brahmā, az univerzum teremtője hozta létre.
3.10.30. vers: Most Manu leszármazottjairól fogok beszélni. A teremtő, Brahmā, az Istenség Személyisége szenvedély kötőerejének inkarnációjaként, az Úr energiájának segítségével minden korszakban megteremti az univerzum ügyeit a szűnni nem akaró vágyakkal együtt.