HU/SB 3.12.26


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


26. VERS

hṛdi kāmo bhruvaḥ krodho
lobhaś cādhara-dacchadāt
āsyād vāk sindhavo meḍhrān
nirṛtiḥ pāyor aghāśrayaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

hṛdi–a szívből; kāmaḥ–kéj; bhruvaḥ–a szemöldökökből; krodhaḥ–düh; lobhaḥ–mohóság; ca–szintén; adhara-dacchadāt–az ajkak közül; āsyāt–a szájból; vāk–beszéd; sindhavaḥ–a tengerek; meḍhrāt–a hímvesszőből; nirṛtiḥ–alantas cselekedetek; pāyoḥ–a végbélnyílásból; agha-āśrayaḥ–minden bűn forrása.


FORDÍTÁS

A kéj és a vágy Brahmā szívéből nyilvánult meg, a düh a szemöldökei közül, a mohóság az ajkai közül, a beszédképesség a szájából, az óceán a hímvesszőjéből, az alantas és visszataszító cselekedetek pedig a végbélnyílásából, minden bűn forrásából.


MAGYARÁZAT

A feltételekhez kötött lélek az elmebeli spekuláció hatása alatt áll. Legyen bármennyire kiváló valaki az anyagi műveltség és tudás terén, nem lehet mentes az elme működésének befolyásától. Éppen ezért a kéjtől és az alantas tettek utáni vágyaktól nagyon nehéz addig megszabadulni, amíg az ember az Úr odaadó szolgálatához nem lát. Amikor az ember akadályokba ütközik a kéj és az alacsonyrendű vágyak beteljesülésében, az elmében düh keletkezik, ami aztán megnyilvánul a szemöldökök közül. A közönséges embereknek ezért azt tanácsolják, hogy figyelmüket a szemöldökök közötti területre összpontosítva rögzítsék elméjüket, de az Úr bhaktái már gyakorlottak abban, hogyan ültessék az Istenség Legfelsőbb Személyiségét elméjük trónjára. Az elmélet, mely szerint az embernek vágyak nélkülivé kell válnia, minden alapot nélkülöz, mert az elméből nem lehet eltávolítani a vágyakat. Amikor valaki azt a tanácsot kapja, hogy legyen vágyak nélküli, azt úgy kell értenie, hogy ne vágyjon olyan dolgokra, amelyek elpusztítják a lelki értékeket. Az Úr bhaktájának mindig az Úr van az elméjében, s ezért nem kell megszabadulnia a vágyaktól, hiszen minden vágya az Úr szolgálatával kapcsolatos. A beszéd képességét Sarasvatīnak, a tudás istennőjének nevezik. Születésének helye Brahmā szája. Annak ellenére, hogy valaki elnyeri a tudás istennőjének kegyét, a szíve könnyen tele lehet kéjjel és anyagi vágyakkal, és szemöldökei a düh jeleit mutathatják. Lehet egy ember világi szempontból nagyon művelt, ám ez nem jelenti azt, hogy mentes a kéj és a düh vezérelte alantas cselekedetektől. Jó tulajdonságokat csak egy tiszta bhaktától lehet elvárni, aki nagy hittel mindig az Úrra gondol, azaz samādhiba merül.