HU/SB 3.13.1
1. VERS
- śrī-śuka uvāca
- niśamya vācaṁ vadato
- muneḥ puṇyatamāṁ nṛpa
- bhūyaḥ papraccha kauravyo
- vāsudeva-kathādṛtaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca–Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt; niśamya–miután hallotta; vācam–szavait; vadataḥ–miközben beszélt; muneḥ–Maitreya Muninak; puṇya-tamām–a legjámborabb; nṛpa–ó, király; bhūyaḥ–akkor újra; papraccha–kérdezett; kauravyaḥ–a Kuruk legjobbja (Vidura); vāsudeva-kathā–az Istenség Személyiségéről, Vāsudeváról szóló történetek; ādṛtaḥ–aki így csodálja.
FORDÍTÁS
Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Ó, király! Miután Vidura végighallgatta a bölcs Maitreyát, aki a legjámborabb témáról beszélt, tovább kérdezett az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, és csodálattal hallgatta az elbeszéléseket.
MAGYARÁZAT
Az ādṛtaḥ szó fontos ebben a versben, mert azt jelzi, hogy Vidura természetes vonzódással hallgatta az Istenség Legfelsőbb Személyiségének transzcendentális üzenetét, és annak ellenére, hogy szünet nélkül erről hallott, nem elégedett meg vele. Egyre többet akart hallani, hogy a transzcendentális üzenet egyre több áldásban részesítse.