HU/SB 3.13.37
37. VERS
- dīkṣānujanmopasadaḥ śirodharaṁ
- tvaṁ prāyaṇīyodayanīya-daṁṣṭraḥ
- jihvā pravargyas tava śīrṣakaṁ kratoḥ
- satyāvasathyaṁ citayo ’savo hi te
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dīkṣā–avatás; anujanma–lelki születés vagy újabb inkarnációk; upasadaḥ–háromféle vágy (a kapcsolat, a cselekedetek és a végső cél); śiraḥ-dharam–a nyak; tvam–Te; prāyaṇīya–az eredményes avatás után; udayanīya–az utolsó szertartások a vágyak kielégítésére; daṁṣṭraḥ–az agyarak; jihvā–a nyelv; pravargyaḥ–a megelőző cselekedetek; tava–Tiéd; śīrṣakam–fej; kratoḥ–az áldozatnak; satya–tűz, áldozat nélkül; āvasathyam–az imádat tüze; citayaḥ–minden vágy összessége; asavaḥ–életlevegő; hi–bizonyára; te–Tiéd.
FORDÍTÁS
Ezen kívül, ó, Uram, inkarnációid ismétlődő megjelenése a vágy az avatás minden formájára. Nyakad három vágynak ad helyet, agyaraid pedig az avatás eredménye és minden vágy beteljesülése. Nyelved nem más, mint az avatást megelőző cselekedetek, fejed az áldozat nélküli tűz és az imádat tüze, míg életlevegőd minden vágy összessége.