HU/SB 3.13.48
48. VERS
- ya evam etāṁ hari-medhaso hareḥ
- kathāṁ subhadrāṁ kathanīya-māyinaḥ
- śṛṇvīta bhaktyā śravayeta vośatīṁ
- janārdano ’syāśu hṛdi prasīdati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ–aki; evam–így; etām–ez; hari-medhasaḥ–aki véget vet a bhakták anyagi létének; hareḥ–az Istenség Személyiségének; kathām–elbeszélés; su-bhadrām–kedvező; kathanīya–érdemes elbeszélni; māyinaḥ–a belső energiája révén kegyesnek; śṛṇvīta–hallgat; bhaktyā–odaadással; śravayeta–másokat is hallani enged; vā–akár; uśatīm–nagyon kellemes; janārdanaḥ–az Úr; asya–övé; āśu–nagyon hamar; hṛdi–a szívben; prasīdati–végtelenül elégedetté válik.
FORDÍTÁS
Ha valaki az odaadó szolgálat szellemében meghallgatja és elmeséli az Úr Vadkan áldásos történetét, amely érdemes arra, hogy beszéljenek róla, a mindenki szívében ott lakozó Úr végtelen elégedettséget érez.
MAGYARÁZAT
Az Úr különféle inkarnációiban megjelenve tetteket hajt végre, és olyan történeteket hagy az utókorra, amelyek épp oly transzcendentálisak, mint Ő maga. Mindannyian szeretjük a csodálatos meséket, ám a legtöbb történet meghallgatása semmi áldással nem jár, és nem is érdemes őket végighallgatni, mert az anyagi természet alacsonyabb rendű minőségéhez tartoznak. Az élőlények mind egy magasabb rendű minőséghez tartoznak; szellemi lelkek, akiknek semmilyen anyagi nem lehet a hasznukra. Az okos embernek ezért hallgatniuk kell az Úr cselekedeteinek történetét, és másokat is rá kell venniük arra, hogy meghallgassák ezeket, hiszen ezek a mesék szüntetik majd meg az anyagi lét fájdalmait. Egyedül indokolatlan kegye az oka annak, hogy az Úr eljön ide a Földre, s itt hagyja kegyes tetteit, hogy a bhakták transzcendentális áldásban részesülhessenek.