HU/SB 3.13.5
5. VERS
- śrī-śuka uvāca
- iti bruvāṇaṁ viduraṁ vinītaṁ
- sahasra-śīrṣṇaś caraṇopadhānam
- prahṛṣṭa-romā bhagavat-kathāyāṁ
- praṇīyamāno munir abhyacaṣṭa
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca–Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; iti–így; bruvāṇam–beszélt; viduram–Vidurának; vinītam–nagyon udvarias; sahasra-śīrṣṇaḥ–az Istenség Személyisége, Kṛṣṇa; caraṇa–lótuszlábak; upadhānam–párna; prahṛṣṭa-romā–az eksztázistól égnek álló szőrszálak; bhagavat–az Istenség Személyiségével kapcsolatban; kathāyām–a szavakban; praṇīyamānaḥ–e szellem hatására; muniḥ–a bölcs; abhyacaṣṭa–beszélni akart.
FORDÍTÁS
Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Az Istenség Személyisége, Śrī Kṛṣṇa örömmel helyezte lótuszlábát Vidura ölébe, mert Vidura nagyon szerény és udvarias volt. A bölcs Maitreyát végtelenül elégedetté tették Vidura szavai, s mivel szelleme nagy hatással volt rá, beszélni kezdett.
MAGYARÁZAT
A sahasra-śīrṣṇaḥ szó nagyon fontos ebben a versben. Sahasra-śīrṣṇaḥ-nak azt nevezik, aki számtalanféle energiával rendelkezik, aki a legkülönfélébb tetteket hajtja végre, s akinek csodálatos értelmi képességei vannak. Ez egyedül az Istenség Személyiségére, Śrī Kṛṣṇára jellemző, senki másra. Az Istenség Személyisége nagy örömmel ebédelt néha Viduránál, s pihenés közben lótuszlábát Vidura ölébe helyezte. Maitreyát rendkívül fellelkesítette, amikor Vidura csodálatos szerencséjére gondolt. Borzongás futott át rajta, s boldogan, nagy élvezettel kezdett beszélni az Istenség Személyiségéről.