HU/SB 3.14.49
49. VERS
- alampaṭaḥ śīla-dharo guṇākaro
- hṛṣṭaḥ pararddhyā vyathito duḥkhiteṣu
- abhūta-śatrur jagataḥ śoka-hartā
- naidāghikaṁ tāpam ivoḍurājaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
alampaṭaḥ–erényes; śīla-dharaḥ–rendelkezik a kellő tulajdonságokkal; guṇa-ākaraḥ–minden jó tulajdonság tárháza; hṛṣṭaḥ–derűs; para-ṛddhyā–mások boldogsága révén; vyathitaḥ–szomorú; duḥkhiteṣu–mások boldogtalanságában; abhūta-śatruḥ–ellenségek nélkül; jagataḥ–az egész univerzumnak; śoka-hartā–a siránkozás elpusztítója; naidāghikam–a nyári napnak köszönhetően; tāpam–szenvedés; iva–hasonlatos; uḍu-rājaḥ–a hold.
FORDÍTÁS
Minden jó tulajdonság erényes tárháza lesz. Mások boldogsága derűssé és boldoggá teszi majd, míg szenvedésük fájdalmat okoz neki, s nem lesz ellensége. Az egész univerzumban véget vet a jajveszékelésnek, mint a kellemes hold a nyári nap után.
MAGYARÁZAT
Prahlāda Mahārāja, az Úr példamutató bhaktája minden jó tulajdonsággal rendelkezett, amire egy ember szert tehet. A világ uralkodója volt, ám soha nem tékozolt el semmit. Gyermekkorától kezdve minden jó tulajdonság tárháza volt. Ez a vers a tulajdonságok számbavétele nélkül összegzésképpen kijelenti, hogy minden jó tulajdonságnak a birtokában volt. Ez egy tiszta bhakta jellemzője. Egy tiszta bhakta legfontosabb tulajdonsága az, hogy nem lampaṭa, azaz nem erkölcstelen, egy másik jellemzője pedig az, hogy örökké arra vágyik, hogy enyhítsen a szenvedő emberiség gyötrelmein. Az élőlény legrosszabb tulajdonsága az, hogy megfeledkezik Kṛṣṇáról. Egy tiszta bhakta ezért mindig azzal próbálkozik, hogy minden embert ráébresszen Kṛṣṇa-tudatára. Ez jelenti a gyógyírt minden szenvedésre.