HU/SB 3.15.19
19. VERS
- mandāra-kunda-kurabotpala-campakārṇa-
- punnāga-nāga-bakulāmbuja-pārijātāḥ
- gandhe ’rcite tulasikābharaṇena tasyā
- yasmiṁs tapaḥ sumanaso bahu mānayanti
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mandāra–mandāra; kunda–kunda; kuraba–kuraba; utpala–utpala; campaka–campaka; arṇa–arṇa virág; punnāga–punnāga; nāga–nāgakeśara; bakula–bakula; ambuja–liliom; pārijātāḥ–pārijāta; gandhe–illat; arcite–imádva; tulasikā–tulasī; ābharaṇena–egy füzérrel; tasyāḥ–az övé; yasmin–amely Vaikuṇṭhán; tapaḥ–lemondás; su-manasaḥ–jó tudatú, Vaikuṇṭha-tudatú; bahu–nagyon; mānayanti–dicsőít.
FORDÍTÁS
Noha a mandāra, a kunda, a kurabaka, az utpala, a campaka, az arṇa, a punnāga, a nāgakeśara, a bakula, a liliom és a pārijāta virág transzcendentális illattal teljesek, mégis tudatában vannak annak, milyen lemondásokat végzett tulasī, akit ezért különlegesen kedvel az Úr, aki tulasī levelekből készült füzért visel.
MAGYARÁZAT
Ez a vers egyértelműen kihangsúlyozza a tulasī levelek fontosságát. A tulasī növények és levelei nagyon fontosak az odaadó szolgálatban. A bhaktáknak tanácsos minden nap megöntözniük a tulasī fát, s összegyűjteni a leveleit az Úr imádatához. Egyszer egy ateista svāmī megjegyezte: „Mi haszna a tulasī növényt öntözni? Öntözzük inkább a padlizsánt! Ha az ember a padlizsánt öntözi, annak meglesz a gyümölcse, de mi haszna a tulasīt öntözni?” Az efféle ostoba teremtmények, akik nem ismerik az odaadó szolgálatot, nagy pusztítást visznek véghez az emberek nevelésében.
A lelki világgal kapcsolatban a legfontosabb dolog az, hogy ott nincsen irigység a bhakták között. Ez még a virágok esetében is igaz, melyek mind tisztában vannak tulasī nagyságával. A Vaikuṇṭha-világban – ahová a négy Kumāra ment – még a madarak és a virágok is tudatosan szolgálják az Urat.