HU/SB 3.15.20
20. VERS
- yat saṅkulaṁ hari-padānati-mātra-dṛṣṭair
- vaidūrya-mārakata-hema-mayair vimānaiḥ
- yeṣāṁ bṛhat-kaṭi-taṭāḥ smita-śobhi-mukhyaḥ
- kṛṣṇātmanāṁ na raja ādadhur utsmayādyaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat–az a Vaikuṇṭha-lakhely; saṅkulam–áthatja; hari-pada–Hari, az Istenség Legfelsőbb Személyisége két lótuszlábánál; ānati–hódolattal; mātra–egyszerűen; dṛṣṭaiḥ–elérve; vaidūrya–lazurit; mārakata–smaragdok; hema–arany; mayaiḥ–abból készült; vimānaiḥ–repülőkkel; yeṣām–azoknak az utasoknak; bṛhat–széles; kaṭi-taṭāḥ–csípők; smita–mosolygó; śobhi–gyönyörű; mukhyaḥ–arcok; kṛṣṇa–Kṛṣṇában; ātmanām–kiknek az elméje elmerül; na–nem; rajaḥ–szexuális vágy; ādadhuḥ–serkenteni; utsmaya-ādyaiḥ–bensőséges baráti kapcsolatokkal, nevetéssel és tréfálkozással.
FORDÍTÁS
Vaikuṇṭha lakói lazuritból, smaragdból és aranyból készült repülőkön utaznak. Bár telt csípőjű, gyönyörű, mosolygó arcú hitveseik veszik körül őket, azok vidámsága és szépségük vonzereje nem ébreszti fel bennük a szenvedélyt.
MAGYARÁZAT
Az anyagi világban a materialista emberek munkájuk révén jutnak gazdagsághoz. Senkinek nem lehet része anyagi jólétben, ha nem dolgozik meg érte nagyon keményen. Az Úr bhaktáinak azonban, akik a Vaikuṇṭha lakói, megadatott a lehetőség, hogy a drágakövek és smaragdok transzcendentális környezetét élvezzék. A drágakövekkel kirakott arany ékszerekhez nem fáradságos munkával jutnak hozzá, hanem az Úr áldásából. Más szóval a bhaktákat nem hogy a Vaikuṇṭha-világban, de még ebben az anyagi világban sem sújthatja szegénység, ahogy azt néha az emberek feltételezik. Élvezetükhöz minden gazdagság a rendelkezésükre áll, s nem kell megdolgozniuk érte. A vers azt is elmondja, hogy a Vaikuṇṭha-világ lakóinak hitvesei ezerszer gyönyörűbbek nemcsak az anyagi világban élő nőknél, de a felső bolygókon élőknél is. Azt olvashatjuk, hogy a nők vonzó, telt csípője szenvedélyt ébreszt a férfiakban, de Vaikuṇṭha csodálatos jellemzője az, hogy noha a nők csípője telt, arcuk szépséges, és smaragd meg drágakő ékszerek díszítik őket, a férfiak annyira elmerülnek a Kṛṣṇa-tudatban, hogy a nők csodálatos teste nem csábítja őket. Más szóval élvezik ugyan a szebbik nem társaságát, de szexuális kapcsolat nélkül. A Vaikuṇṭhán élőknek magasabb rendű boldogságban van részük, ezért nincsen szükségük a szexuális élvezetre.