HU/SB 3.15.22
22. VERS
- vāpīṣu vidruma-taṭāsv amalāmṛtāpsu
- preṣyānvitā nija-vane tulasībhir īśam
- abhyarcatī svalakam unnasam īkṣya vaktram
- uccheṣitaṁ bhagavatety amatāṅga yac-chrīḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vāpīṣu–a tavakban; vidruma–korallból készült; taṭāsu–partok; amala–áttetsző; amṛta–nektári; apsu–víz; preṣyā-anvitā–szolgálóleányok körében; nija-vane–saját kertjében; tulasībhiḥ–tulasīval; īśam–a Legfelsőbb Úr; abhyarcatī–imádja; su-alakam–tilakkal díszített arcával; unnasam–nemes orr; īkṣya–látva; vaktram–arc; uccheṣitam–megcsókolva; bhagavatā–a Legfelsőbb Úr által; iti–így; amata–gondolat; aṅga–ó, félistenek; yat-śrīḥ–akiknek szépsége.
FORDÍTÁS
A szerencse istennői saját kertjeikben imádják az Urat, s a transzcendentális tavak korallal kirakott partjain tulasī leveleket ajánlanak fel Neki. Miközben így imádják Őt, a vízben megpillantják nemes orruk és szépséges arcuk tükörképét, s úgy látják, még csodálatosabbá váltak amiatt, hogy az Úr csókolja arcukat.
MAGYARÁZAT
Ha egy nőt megcsókol a férje, arca még gyönyörűbbé válik. Így van ez Vaikuṇṭhán is. Noha a szerencse istennője természeténél fogva olyan gyönyörű, hogy álmodni sem lehetne szebbet, mégis várja az Úr csókjait, hogy arca még szebb legyen. Amikor a szerencse istennője tulasī levelekkel imádja az Urat kertjében, csodálatos arca visszatükröződik a kristályvizű tavacskák transzcendentális tükrén.