HU/SB 3.15.3
3. VERS
- devā ūcuḥ
- tama etad vibho vettha
- saṁvignā yad vayaṁ bhṛśam
- na hy avyaktaṁ bhagavataḥ
- kālenāspṛṣṭa-vartmanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
devāḥ ūcuḥ–a félistenek így szóltak; tamaḥ–sötétség; etat–ez; vibho–ó, hatalmas; vettha–tudod; saṁvignāḥ–nagyon aggódunk; yat–mert; vayam–mi; bhṛśam–nagyon; na–nem; hi–mert; avyaktam–megnyilvánulatlan; bhagavataḥ–Neked (az Istenség Legfelsőbb Személyiségének); kālena–az idő által; aspṛṣṭa–érintetlen; vartmanaḥ–akinek útja.
FORDÍTÁS
A szerencsés félistenek így szóltak: Ó, hatalmas! Nézd ezt a sötétséget, amit oly jól ismersz, s ami aggodalmunkat okozza! Mivel az idő nem hat rád, nincsen semmi, ami előtted megnyilvánulatlan maradna.
MAGYARÁZAT
Brahmāt a versben Vibhunak és az Istenség Személyiségének szólítják. Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége szenvedély kötőerejének inkarnációja az anyagi világban. Nem különbözik az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, mert Őt képviseli, ezért az idő nem hat rá. Az idő, amelynek hatására a múlt, a jelen és a jövő megnyilvánul, nem befolyásolhatja az olyan kiváló személyiségeket, mint Brahmā és más félistenek. A félisteneket és azokat a nagy bölcseket, akik szert tettek erre a tökéletességre, néha tri-kāla-jñának nevezik.