HU/SB 3.15.32
32. VERS
- munaya ūcuḥ
- ko vām ihaitya bhagavat-paricaryayoccais
- tad-dharmiṇāṁ nivasatāṁ viṣamaḥ svabhāvaḥ
- tasmin praśānta-puruṣe gata-vigrahe vāṁ
- ko vātmavat kuhakayoḥ pariśaṅkanīyaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
munayaḥ–a nagy bölcsek; ūcuḥ–mondták; kaḥ–ki; vām–ti ketten; iha–a Vaikuṇṭhán; etya–elértétek; bhagavat–az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; paricaryayā–szolgálata által; uccaiḥ–a múltbeli jámbor cselekedetek következtében kialakult; tat-dharmiṇām–a bhaktáknak; nivasatām–a Vaikuṇṭhán lakni; viṣamaḥ–eltérő; svabhāvaḥ–mentalitás; tasmin–a Legfelsőbb Úrban; praśānta-puruṣe–aggodalom nélkül; gata-vigrahe–ellenségek nélkül; vām–kettőtöknek; kaḥ–ki; vā–vagy; ātma-vat–mint ti magatok; kuhakayoḥ–kétszínűséget fenntartva; pariśaṅkanīyaḥ–nem válnak érdemessé a bizalomra.
FORDÍTÁS
A bölcsek így szóltak: Ki ez a két ember, akik így viszálykodnak annak ellenére, hogy a legkiválóbb helyzetet érték el az Úr szolgálatában, s akiknek ugyanolyan tulajdonságokkal kellene rendelkezniük, mint az Úrnak? Hogyan élhet ez a két személy a Vaikuṇṭhán? Hogyan lehetséges, hogy ellenség jöjjön Isten birodalmába? Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nincsen ellensége. Ki lehetne irigy Rá? Ezek ketten minden bizonnyal csalók, s ezért gyanakszanak arra, hogy mások is olyanok, mint ők.
MAGYARÁZAT
A Vaikuṇṭha és egy anyagi bolygó lakói között az a különbség, hogy a Vaikuṇṭhán minden ott élő az Úr szolgálatát végzi, és rendelkezik az Úr összes jó tulajdonságával. A kiváló személyiségek elemezték, hogy amikor egy feltételekhez kötött lélek felszabadul és bhaktává válik, az Úr tulajdonságainak hetvenkilenc százaléka alakul ki benne. Éppen ezért a Vaikuṇṭha-világban nincs szó ellenségeskedésről az Úr és az ott élők között. Itt, az anyagi világban lehet, hogy a polgárok ellenségesek az állam felelős vezetőivel vagy az államfőkkel szemben, de a Vaikuṇṭhán ez a mentalitás nem létezik. Amíg ki nem fejlődik benne minden jó tulajdonság, senki sem léphet be a Vaikuṇṭhára. A jóság alapvető elve az, hogy elfogadjuk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének alárendeltjei vagyunk. A bölcsek megdöbbenve látták, hogy a két ajtónálló, aki nem engedte, hogy belépjenek a palotába, nem egészen olyan, mint a Vaikuṇṭhaloka lakói. Mondhatnánk, hogy egy ajtónállónak az a feladata, hogy eldöntse, ki mehet be a palotába és ki nem. Erre az esetre azonban ez nem vonatkozik, mert senki sem léphet be a Vaikuṇṭha-bolygókra mindaddig, amíg a Legfelsőbb Úr odaadó szolgálatának mentalitása száz százalékosan ki nem fejlődött benne. Az Úr egyetlen ellensége sem léphet be Vaikuṇṭhaloka területére. A Kumārák arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy az egyetlen ok, amiért az ajtónállók megállították őket, hogy ők maguk a csalók.