HU/SB 3.15.35


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


35. VERS

teṣām itīritam ubhāv avadhārya ghoraṁ
taṁ brahma-daṇḍam anivāraṇam astra-pūgaiḥ
sadyo harer anucarāv uru bibhyatas tat-
pāda-grahāv apatatām atikātareṇa


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

teṣām–a négy Kumārának; iti–így; īritam–mondta; ubhau–mindkét ajtónálló; avadhārya–megértve; ghoram–borzalmas; tam–az; brahma-daṇḍam–egy brāhmaṇa átka; anivāraṇam–nem lehet hatástalanítani; astra-pūgaiḥ–semmilyen fegyverrel; sadyaḥ–egyszer; hareḥ–a Legfelsőbb Úrnak; anucarau–bhakták; uru–nagyon; bibhyataḥ–félni kezdtek; tat-pāda-grahau–lábaikat megragadva; apatatām–leestek; ati-kātareṇa–nagy aggodalomban.


FORDÍTÁS

Amint Vaikuṇṭhaloka ajtónállói, akik kétségtelenül az Úr bhaktái voltak, megtudták, hogy a brāhmaṇák meg fogják átkozni őket, nagyon megijedtek. Nagy aggodalmukban a brāhmaṇák lábaihoz borultak, hiszen egy brāhmaṇa átkát semmilyen fegyverrel nem lehet visszaverni.


MAGYARÁZAT

Bár az ajtónállók akaratukon kívül hibát követtek el, amikor megakadályozták, hogy a brāhmaṇák belépjenek Vaikuṇṭha kapuján, nyomban ráébredtek az átok komolyságára. Sokféle sértés van, de a legnagyobb közülük az Úr bhaktája ellen elkövetett sértés. Mivel az ajtónállók szintén az Úr bhaktái voltak, megértették, hogy rosszat tettek, s megrémültek, amikor a négy Kumāra arra készült, hogy megátkozza őket.