HU/SB 3.15.42
42. VERS
- atropasṛṣṭam iti cotsmitam indirāyāḥ
- svānāṁ dhiyā viracitaṁ bahu-sauṣṭhavāḍhyam
- mahyaṁ bhavasya bhavatāṁ ca bhajantam aṅgaṁ
- nemur nirīkṣya na vitṛpta-dṛśo mudā kaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atra–itt, a szépséggel kapcsolatban; upasṛṣṭam–lefékezte; iti–így; ca–és; utsmitam–büszkeség a szépségére; indirāyāḥ–a szerencse istennőjének; svānām–az Ő bhaktáinak; dhiyā–az értelem segítségével; viracitam–meditált rajta; bahu-sauṣṭhava-āḍhyam–csodálatosan ékesített; mahyam–nekem; bhavasya–az Úr Śivának; bhavatām–mindannyiótoknak; ca–és; bhajantam–imádott; aṅgam–az alak; nemuḥ–leborult; nirīkṣya–miután látta; na–nem; vitṛpta–betelt vele; dṛśaḥ–szemek; mudā–vidáman; kaiḥ–fejükkel.
FORDÍTÁS
Nārāyaṇa rendkívüli szépsége – melyet bhaktáinak intelligenciája megsokszorozott – oly vonzó volt, hogy letörte a szerencse istennőjének gőgjét, aki arra büszke, hogy ő a legszebb. Kedves félistenek! Nekem, az Úr Śivának és nektek mindannyiótoknak egyaránt imádnunk kell az Urat, aki ily módon jelent meg. A bölcsek nem tudtak betelni az Úr látványával, s boldogságukban fejüket lótuszlábához hajtották.
MAGYARÁZAT
Az Úr olyan elragadóan szépséges volt, hogy lehetetlen hűséges leírást adni Róla. Az Úr lelki és anyagi teremtésében a szerencse istennőjét tekintik a leggyönyörűbb látványnak. Maga is tudja, hogy ő a legszebb, szépségét azonban az Úr megjelenése elhomályosította. Az Úr jelenlétében a szerencse istennőjének szépsége csupán másodlagos. A vaiṣṇava költők azt mondják, hogy az Úr szépsége olyannyira elragadó, hogy sok százezer Kāmadevát megszégyenít. Ezért nevezik Őt Madana-mohanának. Arról is olvashatunk, hogy az Úr néha megőrül Rādhārāṇī szépségéért. A költők leírják, hogy ilyen körülmények között bár az Úr Kṛṣṇa Madana-mohana, mégis Madana-dāha lesz Belőle, akit lenyűgöz Rādhārāṇī szépsége. Valójában az Úr szépsége mindenek fölött áll, s felülmúlja még Lakṣmī szépségét is Vaikuṇṭhán. A Vaikuṇṭha-bolygókon az Úr bhaktái az Urat szeretik a leggyönyörűbbnek látni, ám Gokulán, Kṛṣṇalokán azt akarják, hogy Rādhārāṇīt még Kṛṣṇánál is szebbnek lássák. Mindez azért van, mert mivel az Úr bhakta-vatsala, azaz örömet akar okozni bhaktáinak, olyan jellemvonásokat vesz fel, hogy a bhakták – az Úr Brahmā, az Úr Śiva és más félistenek – elégedettek legyenek. Az Úr a bhakta-bölcsek, a Kumārák kedvéért leggyönyörűbb alakjában jelent meg, a Kumārák pedig nem tudtak betelni látványával, s egyre csak Őt akarták nézni.