HU/SB 3.15.47
47. VERS
- taṁ tvāṁ vidāma bhagavan param ātma-tattvaṁ
- sattvena samprati ratiṁ racayantam eṣām
- yat te ’nutāpa-viditair dṛḍha-bhakti-yogair
- udgranthayo hṛdi vidur munayo virāgāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam–Őt; tvām–Te; vidāma–tudjuk; bhagavan–ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége; param–a legfelsőbb; ātma-tattvam–Abszolút Igazság; sattvena–formád, a tiszta jóság által; samprati–most; ratim–Isten iránti szeretet; racayantam–teremtve; eṣām–mindegyiküknek; yat–ami; te–Tiéd; anutāpa–kegy; viditaiḥ–megértették; dṛḍha–rendíthetetlen; bhakti-yogaiḥ–az odaadó szolgálaton keresztül; udgranthayaḥ–ragaszkodás nélkül, az anyagi köteléktől megszabadulva; hṛdi–a szívben; viduḥ–megértették; munayaḥ–a nagy bölcsek; virāgāḥ–az anyagi élet nem érdekli őket.
FORDÍTÁS
Tudjuk, hogy Te vagy a Legfelsőbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége, aki a tiszta jóság szennyezetlen állapotában mutatja meg transzcendentális formáját. Személyiséged transzcendentális, örök formáját csak kegyedből, a rendíthetetlen odaadó szolgálaton keresztül érthetik meg azok a bölcsek, akiknek szívét megtisztította az odaadás.
MAGYARÁZAT
Az Abszolút Igazságot három aspektusban lehet megérteni:
- a személytelen Brahman,
- a helyhez kötött Paramātmā és Bhagavān,
- az Istenség Legfelsőbb Személyisége formájában.
Ez a vers kijelenti, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége az Abszolút Igazság megértésének végső szintje. Bár a négy Kumārát nagyszerű, bölcs apja, Brahmā tanította, valójában nem értették meg az Abszolút Igazságot. Ez csak akkor sikerült, amikor saját szemükkel pillanthatták meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Más szóval, ha az ember látja vagy megérti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akkor az Abszolút Igazság másik két arculatát – vagyis a személytelen Brahmant és a helyhez kötött Paramātmāt – is automatikusan megérti. Éppen ezért a Kumārák megerősítik: „Te vagy a végső Abszolút Igazság.” A személytelen filozófia hívei azzal érvelhetnek, hogy mivel az Istenség Legfelsőbb Személyiségét csodálatos díszek ékesítették, nem lehet az Abszolút Igazság. Azonban a versben azt olvashatjuk, hogy az abszolút szint minden változatosságát a śuddha-sattva, a tiszta jóság alkotja. Az anyagi világban minden tulajdonság – a jóság, a szenvedély és a tudatlanság – szennyezett formában van jelen. Ebben az anyagi világban még a jóság tulajdonsága sem mentes a szenvedély és a tudatlanság hatásától. A transzcendentális világban azonban csak tiszta jóság létezik, a szenvedély vagy a tudatlanság leghalványabb árnyalata nélkül; ezért az Istenség Legfelsőbb Személyiségének formája és változatos kedvtelései, valamint minden, ami Hozzá tartozik, tiszta sattva-guṇa. Az Úr szünet nélkül láthatóvá teszi e sokszínűséget a tiszta jóságban, hogy elégedetté tegye bhaktáját. A bhakta az Abszolút Igazság Legfelsőbb Személyiségét nem az ürességben vagy az imperszonalizmusban akarja látni. Bizonyos értelemben az abszolút, transzcendentális változatosság egyedül a bhakták számára van, mert a transzcendentális változatosság megkülönböztetett arculatát csak a Legfelsőbb Úr kegyéből lehet megérteni, elmebeli spekulációval vagy alulról felfelé irányuló folyamattal nem. Azt mondják, az ember már akkor megértheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, ha az csak egy parányit is a kegyében részesíti; másképp a kegye nélkül évezredekig spekulálhatunk, mégsem értünk meg semmit abból, mi valójában az Abszolút Igazság. A bhakta akkor érzi meg ezt a kegyet, amikor teljesen megszabadult minden szennyeződéstől, ezért azt mondják, csak akkor kaphatja meg az Úr kegyét, amikor minden szennyeződéstől tökéletesen megszabadul, s megszűnik minden anyagi vonzódása.