HU/SB 3.15.48
48. VERS
- nātyantikaṁ vigaṇayanty api te prasādaṁ
- kimv anyad arpita-bhayaṁ bhruva unnayais te
- ye ’ṅga tvad-aṅghri-śaraṇā bhavataḥ kathāyāḥ
- kīrtanya-tīrtha-yaśasaḥ kuśalā rasa-jñāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na–nem; ātyantikam–felszabadulás; vigaṇayanti–törődik vele; api–még; te–azok; prasādam–áldások; kim u–mit sem szólva; anyat–más anyagi boldogságról; arpita–adni; bhayam–félelem; bhruvaḥ–a szemöldököknek; unnayaiḥ–felemelésével; te–Tiéd; ye–azok a bhakták; aṅga–ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége; tvat–Tiéd; aṅghri–lótuszlábak; śaraṇāḥ–akik menedéket kerestek; bhavataḥ–Tiéd; kathāyāḥ–elbeszélések; kīrtanya–érdemes énekelni; tīrtha–tiszta; yaśasaḥ–dicsőség; kuśalāḥ–nagyon jártas; rasa-jñāḥ–az ízek vagy hangulatok ismerői.
FORDÍTÁS
Akik rendkívül intelligensek, s jártasak abban, hogyan értsenek meg mindent a maga valójában, azok az Úr áldásos tetteinek és kedvteléseinek történeteit hallgatják, amelyek méltóak arra, hogy beszéljenek róluk és meghallgassák őket. Az ilyen emberek még a legnagyobb anyagi áldással, a felszabadulással sem törődnek, nem is beszélve a jelentéktelenebb áldásokról, mint amilyen a mennyei királyság anyagi boldogsága.
MAGYARÁZAT
Az a transzcendentális gyönyör, amelyben az Úr bhaktájának van része, merőben különbözik a csekély értelemmel megáldott emberek anyagi boldogságától. Az anyagi világban az ostoba emberek csupán a négyféle áldással törődnek, melyeket dharmának, arthának, kāmának és mokṣának neveznek. Általában az anyagi nyereség reményében élnek vallásos életet, s céljuk ezzel egyedül az érzékek kielégítése. Amikor ettől megzavarodnak, vagy érzéki vágyaik beteljesedése kudarcba fullad, megpróbálnak eggyé válni a Legfelsőbbel, ami elképzelésük szerint mukti, azaz felszabadulás. Ötféle felszabadulás van, melyek közül a legkevésbé jelentőset sāyujyának nevezik, ami nem más, mint a Legfelsőbbel való eggyé válás. A bhakták nem törődnek e felszabadulással, mert ők valóban intelligensek. Ahhoz sem vonzódnak, hogy elfogadják a felszabadulás másik négy formájának egyikét:
- hogy egy bolygón éljenek az Úrral;
- hogy társaként Mellette éljenek;
- hogy ugyanolyan gazdagsággal rendelkezzenek;
- s hogy ugyanolyan testi jellemvonásokra tegyenek szert, mint Ő.
Egyedül azzal törődnek, hogyan dicsőítsék az Urat és áldásos tetteit. A tiszta odaadó szolgálat a śravaṇaṁ kīrtanam (SB 7.5.23). A tiszta bhaktákat, akik transzcendentális örömet merítenek abból, hogy az Úr dicsőségéről hallanak, vagy arról beszélnek, nem érdekli semmiféle felszabadulás – még ha felkínálják nekik a felszabadulás öt formáját, akkor is visszautasítják, olvashatjuk a Bhāgavatam Harmadik Énekében. A materialisták a mennyei gyönyör érzéki élvezetére vágynak a mennyek birodalmában, ám a bhakták azonnal elutasítják az efféle örömöt. Még Indra posztja sem érdekli őket. Tudják, hogy egyszer minden örömteli anyagi állapotnak vége szakad. Még ha valaki Indra, Candra vagy más félistenek pozíciójába kerül, egy bizonyos idő elteltével akkor is fel kell adnia. Egy bhakta sohasem törődik az efféle ideiglenes boldogsággal. A védikus írásokból megtudhatjuk, hogy néha még Brahmā és Indra is visszaesik, ám az Úr transzcendentális hajlékán élő bhakta sohasem. Az Úr Caitanya szintén azt javasolja, érjük el az életnek ezt a transzcendentális szintjét, amikor az ember az Úr kedvteléseinek hallatán transzcendentális örömet érez. Amikor az Úr Caitanya Rāmānanda Rāyával beszélgetett, Rāmānanda számos javaslatot tett arra vonatkozóan, mi a lelki megvalósítás, az Úr Caitanya azonban mindet elutasította, egy kivételével – az embernek az Úr dicsőségéről kell hallania a tiszta bhakták társaságában. Ez mindenki számára ajánlatos, különösen korunkban. Az embernek a tiszta bhaktáktól az Úr cselekedeteiről kell hallania. Ez a legnagyobb áldás az emberiség számára.