HU/SB 3.16.8
8. VERS
- nāhaṁ tathādmi yajamāna-havir vitāne
- ścyotad-ghṛta-plutam adan huta-bhuṅ-mukhena
- yad brāhmaṇasya mukhataś carato ’nughāsaṁ
- tuṣṭasya mayy avahitair nija-karma-pākaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na–nem; aham–Én; tathā–másrészt; admi–eszem; yajamāna–az áldozatvégző által; haviḥ–az áldozatok; vitāne–az áldozati tűzbe; ścyotat–öntve; ghṛta–ghí [tisztított vaj]; plutam–kevert; adan–enni; huta-bhuk–az áldozati tűz; mukhena–a szájjal; yat–ahogy; brāhmaṇasya–a brāhmaṇának; mukhataḥ–a szájból; carataḥ–cselekedve; anughāsam–morzsák; tuṣṭasya–elégedett; mayi–Nekem; avahitaiḥ–ajánlott; nija–saját; karma–cselekedetek; pākaiḥ–az eredmények által.
FORDÍTÁS
Azokat a felajánlásokat, amelyeket az áldozatokat végzők az áldozati tűzbe ajánlanak – amely nem más, mint egyik szám –, nem élvezem annyira, mint azokat a bőséges ghível készült finomságokat, amelyekkel azokat a brāhmaṇákat kínálják, akik tetteik gyümölcsét Nekem áldozzák, s akik örökké elégedettek prasādámmal.
MAGYARÁZAT
Az Úr bhaktája, egy vaiṣṇava semmi olyat nem eszik, ami nincs felajánlva az Úrnak. Egy vaiṣṇava tetteinek minden gyümölcsét az Úrnak ajánlja, ezért nem eszik olyan ételt, amelyet nem ajánlottak fel először az Úrnak. Az Úrnak is élvezetet jelent, ha a vaiṣṇava szájába adhatja mindazt az ételt, amit Neki kínáltak. Ebből a versből megérthetjük, hogy az Úr az áldozati tűzön és a brāhmaṇák száján keresztül eszik. Az áldozatok során számtalan dolgot – gabonát, ghít és sok minden mást – ajánlanak fel az Úrnak, hogy elégedetté tegyék. Az Úr elfogadja az áldozati felajánlásokat a brāhmaṇáktól és a bhaktáktól, s néhány helyen azt olvashatjuk, hogy az Úr azt is elfogadja, amit a brāhmaṇáknak és a vaiṣṇaváknak adnak. Ám ez a vers kijelenti, hogy az Úr nagyobb élvezettel fogadja el a brāhmaṇák és vaiṣṇavák szájának kínált ételeket. A legjobb példát erre Advaita Prabhu életében láthatjuk, ahogyan Haridāsa Ṭhākurával bánt. Noha Haridāsa mohamedán családban született, a szent tűzceremónia után Advaita Prabhu neki kínálta fel az első tál prasādát. Haridāsa Ṭhākura tudatta Advaita Prabhuval, hogy mohamedán családban született, s megkérdezte tőle, miért egy mohamedánnak ajánlotta az első tányér prasādát, ahelyett hogy egy rangos brāhmaṇának adta volna. Alázatossága miatt Haridāsa mohamedánnak tekintette magát, ám mivel Advaita Prabhu tapasztalt bhakta volt, igaz brāhmaṇának fogadta el őt. Advaita Prabhu kijelentette: azzal, hogy az első tálat Haridāsa Ṭhākurának adta, azt az eredményt érte el, amely százezer brāhmaṇa megetetése után várna az emberre. Következtetésképpen, ha valakinek alkalma nyílik megvendégelni egy brāhmaṇát vagy egy vaiṣṇavát, az többet ér, mint ha több százezer áldozatot végrehajtana. Ebben a korban tehát a harer nāma – Isten szent neveinek éneklése – és a vaiṣṇavák elégedettségének kivívása az egyetlen módszer, amelynek segítségével az ember felemelkedhet a lelki élet síkjára.