HU/SB 3.16: A bölcsek megátkozzák Vaikuntha két ajtónállóját, Jayát és Vijayát
3.16.1. vers: Az Úr Brahmā így szólt: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki Isten országában él, köszönetet mondott a bölcseknek szép szavaikért, majd ekképpen szólt:
3.16.2. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Jaya és Vijaya nevű őreim nagy sértést követtek el ellenetek, mert semmibe vettek Engem.
3.16.3. vers: Ó, nagy bölcsek, jóváhagyom a büntetést, melyet ti, akik átadtátok magatokat Nekem, szabtatok ki rájuk!
3.16.4. vers: Számomra a brāhmaṇa a legfelsőbb és a legszeretettebb személyiség. Az őreim tiszteletlenségét valójában Én követtem el, mert az ajtónállók az Én szolgáim. Úgy tekintem, mintha Én követtem volna el a sértést; ezért bocsánatotokat kérem a történtek miatt!
3.16.5. vers: Ha egy szolga rosszat tesz, az emberek a gazdáját hibáztatják, ahogyan a fehér lepra is beszennyezi a bőr egész felületét, amikor a test egy pontján megjelenik.
3.16.6. vers: Bárki a világon – még a caṇḍāla is, aki kutyahúst főz és eszik – azon nyomban megtisztul, ha megfürdik nevem, dicsőségem és többi tulajdonságom magasztalásának hallgatásában. Ti most kétségtelenül megvalósítottatok Engem, ezért gondolkodás nélkül kész vagyok levágni karomat, ha tetteit ellenségesnek találjátok.
3.16.7. vers: Az Úr folytatta: Bhaktáim szolgája vagyok, így lótuszlábam olyannyira szent lett, hogy azonnal, gyökerestől eltöröl minden bűnt. Emellett olyan természetre tettem szert, hogy a szerencse istennője sohasem hagy el, annak ellenére, hogy nem ragaszkodom hozzá, míg mások szépségét magasztalják, és szent fogadalmakat tesznek, hogy egy parányi kegyét elnyerjék.
3.16.8. vers: Azokat a felajánlásokat, amelyeket az áldozatokat végzők az áldozati tűzbe ajánlanak – amely nem más, mint egyik szám –, nem élvezem annyira, mint azokat a bőséges ghível készült finomságokat, amelyekkel azokat a brāhmaṇákat kínálják, akik tetteik gyümölcsét Nekem áldozzák, s akik örökké elégedettek prasādámmal.
3.16.9. vers: Én vagyok korlátlan belső energiám Ura, a Gangesz vize pedig annak a víznek a maradéka, amely lábamat mosta. Ez a víz megtisztítja a három világot, az Úr Śivával együtt, aki a fején tartja a folyót. Ha Én a fejemre tehetem a vaiṣṇava lábának a porát, ki ne akarná ugyanezt tenni?
3.16.10. vers: A brāhmaṇák, a tehenek és a védtelen teremtmények az Én testemhez tartoznak, és csak azok hiszik róluk, hogy különböznek Tőlem, akik bűneik miatt elvesztették józan ítélőképességüket. Ezek az emberek olyanok, akár a mérges kígyók, akiket Yamarāja – a bűnösök ura – keselyűkhöz hasonlatos szolgái szaggatnak majd dühösen ízekre a csőrükkel.
3.16.11. vers: Másrészt rabul ejtik a szívemet azok, akik boldog szívvel, lótusz-arcukon ragyogó nektári mosollyal ajánlják tiszteletüket a brāhmaṇáknak, még akkor is, ha azok kíméletlenül szólnak hozzájuk. Úgy néznek a brāhmaṇákra, mintha Reám néznének, s kedves, magasztaló szavaikkal megbékítik őket, ahogyan a fiú engeszteli dühös atyját, vagy ahogyan Én békítelek titeket.
3.16.12. vers: Szolgáim vétettek ellenetek, mert nem ismerték gazdájuk akaratát. Ezért hát nagy szívességnek tekinteném részetekről, ha úgy rendelkeznétek, hogy arassák le a gyümölcsöt, amelyet sértésük termett, ám hamar térjenek vissza Hozzám, s ne tartson sokáig száműzetésük távol hajlékomtól.
3.16.13. vers: Brahmā folytatta: Bár a bölcseket a düh kígyója marta meg, lelkük nem tudott betelni az Úr kedves, tanulságos szavaival, amelyek védikus himnuszok füzérének hangzottak.
3.16.14. vers: Az Úr ragyogó szavai mély jelentést és végtelen fontosságot takartak, ezért beszédét nem volt könnyű megérteni. A bölcsek nagy figyelemmel hallgatták, s elgondolkoztak rajta. Ám annak ellenére, hogy hallották az Úr szavait, nem értették meg szándékát.
3.16.15. vers: A négy brāhmaṇa-bölcs mégis nagyon boldog volt, hogy láthatta Őt, s egész testük borzongott. Aztán a következőképpen szóltak az Úrhoz, aki belső energiáján, yogamāyān keresztül feltárta előttük az Istenség Személyisége hatalmas dicsőségét.
3.16.16. vers: A bölcsek így szóltak: Ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Nem értjük, mit vársz tőlünk, mert bár Te vagy mindenki fölött a legfelsőbb uralkodó, a mi érdekünkben szólsz, mintha jót tettünk volna Veled.
3.16.17. vers: Ó, Urunk, Te vagy a bráhmanikus kultúra legfelsőbb irányítója! Példát mutatsz, mert a brāhmaṇák helyzetét tekinted a legfelsőbbnek, s ezzel másokat tanítasz. Valójában Te vagy a legfelsőbb imádott Istenség, nemcsak az istenek, hanem a brāhmaṇák számára is.
3.16.18. vers: Te vagy minden élőlény örök dharmájának forrása, s az Istenség Személyiségeként számtalan formádban megnyilvánulva mindig védelmezted a vallást. Te vagy a vallásos elvek legfelsőbb célja, s véleményünk az, hogy kimeríthetetlen és örökre változatlan vagy.
3.16.19. vers: A misztikusok és a transzcendentalisták az Úr kegyéből jutnak túl a tudatlanságon, megszüntetve minden anyagi vágyukat. Ezért hát lehetetlen, hogy a Legfelsőbb Urat mások a kegyükben részesítsék.
3.16.20. vers: Utasításodra Téged szolgál a szerencse istennője, Lakṣmī – akinek lába porát mások a fejükön hordják –, mert nagyon szeretne helyet kapni a méhek királyának hajlékán, aki a tulasī levelekből készült friss füzér körül röpdös, melyet egy áldott bhakta ajánlott lótuszlábaidnak.
3.16.21. vers: Ó, Urunk! Rendkívül ragaszkodsz tiszta bhaktáid cselekedeteihez, ám a szerencse istennőjéhez, aki örökké transzcendentális szerető szolgálatodat végzi, nem fűz ilyen ragaszkodás. Hogyan tisztulhatsz meg hát a brāhmaṇák járta út porától, s hogyan dicsőíthetnek vagy tehetnek szerencséssé a mellkasodon található Śrīvatsa jelei?
3.16.22. vers: Ó, Urunk! Te vagy minden vallás megszemélyesítője, ezért megnyilvánulsz a három korszakban, s így megvéded ezt az univerzumot, a mozgó és mozdulatlan lények világát. Légy kedves, és kegyedből, amely tiszta jóság, s minden áldást megad, űzd el a rajas és tamas elemeit a félistenek és a kétszer születettek kedvéért!
3.16.23. vers: Ó, Urunk! Te vagy a kétszer születettek legkiválóbbjainak védelmezője. Ha Te nem óvod őket azzal, hogy imádod, és kedves szavakkal illeted őket, akkor a közemberek – akik Rád támaszkodva és a Te felhatalmazásoddal cselekszenek – el fogják utasítani az imádat áldásos útját.
3.16.24. vers: Drága Urunk! Te sohasem akarod, hogy elpusztuljon a jó út, hiszen minden jóság tárháza vagy. Hogy jót tégy az emberekkel, hatalmas erőddel elpusztítod a gonoszságot. Te vagy a három világ ura s az egész univerzum fenntartója. Alázatos viselkedésed ezért nem csökkenti hatalmadat – transzcendentális kedvteléseidet mutatod be általa.
3.16.25. vers: Ó, Urunk! Minden kétszínűség nélkül elfogadunk bármilyen büntetést, amit erre a két ártatlan lényre vagy ránk kiszabsz. Tudjuk, hogy két bűntelent átkoztunk meg.
3.16.26. vers: Az Úr válaszolt: Ó, brāhmaṇák! Tudjátok meg, hogy eredetileg Én róttam ki a büntetést, melyet kiszabtatok rájuk, ezért démonok családjában fognak megszületni. Ám a düh által felfokozott szellemi koncentrációjuk révén gondolataikban szilárdan egyesülni fognak Velem, s hamarosan visszatérnek Hozzám.
3.16.27. vers: Az Úr Brahmā így szólt: Miután találkoztak Vaikuṇṭha Urával, az Istenség Legfelsőbb Személyiségével a ragyogó Vaikuṇṭha-bolygón, a bölcsek elhagyták a transzcendentális hajlékot.
3.16.28. vers: A bölcsek körüljárták a Legfelsőbb Urat és hódolatukat ajánlották Neki, majd végtelen boldogságukban, hogy a vaiṣṇavák isteni fenségéről hallhattak, hazatértek.
3.16.29. vers: Ekkor az Úr így szólt szolgáihoz, Jayához és Vijayához: Most menjetek utatokra, ám ne féljetek! Minden dicsőséget nektek! Noha vissza tudom verni a brāhmaṇák átkát, mégsem teszem. Ellenkezőleg: mindez jóváhagyásommal történik.
3.16.30. vers: Lakṣmī, a szerencse istennője megjósolta, hogy távozni fogtok a Vaikuṇṭháról. Mérges volt, mert amikor elhagyta lakhelyemet és később visszatért, megállítottátok őt a kapunál, amikor aludtam.
3.16.31. vers: Az Úr megnyugtatta Vaikuṇṭha két lakóját, Jayát és Vijayát: Azzal, hogy dühtől átitatva a misztikus yoga folyamatát gyakoroljátok, megszabadultok majd bűnötöktől, hogy nem engedelmeskedtetek a brāhmaṇáknak, és nagyon rövid időn belül vissza fogtok térni Hozzám.
3.16.32. vers: Így szólt az Úr a Vaikuṇṭha-bolygó kapujában, majd visszatért hajlékára, ahol mennyei repülők hada, valamint mindent felülmúló gazdagság és pompa várt Rá.
3.16.33. vers: Ám a két ajtónállón, a legkiválóbb félisteneken, akiknek szépsége és ragyogása elhalványodott a brāhmaṇák átka következtében, komorság lett úrrá, s leestek Vaikuṇṭháról, a Legfelsőbb Úr hajlékáról.
3.16.34. vers: Amint Jaya és Vijaya leestek az Úr hajlékáról, a félistenek, akik ragyogó repülőiken ültek, elkeseredetten kiáltottak fel.
3.16.35. vers: Az Úr Brahmā folytatta: Az Istenség Személyiségének két legfőbb ajtónállója most Diti méhébe került, Kaśyapa Muni erős magjával betakarva.
3.16.36. vers: Ennek a két asurának [démonnak] az ereje zavart meg benneteket, mert aláásta hatalmatokat. Az én hatáskörömön belül azonban nincs erre gyógyír, mert maga az Úr vágyott minderre.
3.16.37. vers: Kedves fiaim! Az Úr a természet három kötőerejének irányítója, s Ő felelős az univerzum teremtéséért, fenntartásáért és pusztításáért is. Csodálatos teremtő energiáját, yogamāyāt még a yoga mesterei sem értik meg egykönnyen. A legősibb személy, az Istenség Személyisége jön majd el, hogy megmentsen minket. Hogyan lehetnénk hát az Úr hasznára azzal, hogy ezen töprengünk?