HU/SB 3.18.20
20. VERS
- daityasya yajñāvayavasya māyā-
- gṛhīta-vārāha-tanor mahātmanaḥ
- kauravya mahyāṁ dviṣator vimardanaṁ
- didṛkṣur āgād ṛṣibhir vṛtaḥ svarāṭ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
daityasya—a démonnak; yajña-avayavasya—az Istenség Személyiségének (akinek a yajña testének egy része); māyā—energiáján keresztül; gṛhīta—felvette; vārāha—egy vadkannak; tanoḥ—akinek formája; mahā-ātmanaḥ—a Legfelsőbb Úrnak; kauravya—ó, Vidura (Kuru leszármazottja); mahyām—a világ érdekében; dviṣatoḥ—a két ellenségnek; vimardanam—a harc; didṛkṣuḥ—arra vágyva, hogy lássa; āgāt—jött; ṛṣibhiḥ—a bölcsek; vṛtaḥ—kíséretében; svarāṭ—Brahmā.
FORDÍTÁS
Ó, Kuru leszármazottja! Brahmā, az univerzum legfüggetlenebb félistene eljött követőivel, hogy megnézze a világért dúló borzalmas viadalt a démon és az Istenség Személyisége között, aki egy vadkan formájában jelent meg.
MAGYARÁZAT
Az Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége és a démon harcát a vers ahhoz hasonlítja, ahogyan a bikák harcolnak egy tehénért. A Föld bolygót gónak, vagyis tehénnek is nevezik. Ahogy a bikák azért küzdenek egymással, hogy eldöntsék, kié legyen a tehén, a démonok és a Legfelsőbb Úr vagy az Ő képviselői között is örök harc dúl az uralomért a Föld fölött. Az Urat ez a vers jelentőségteljesen yajñāvayavának nevezi. Nem szabad azt gondolnunk, hogy az Úr teste egy közönséges vadkan teste. Ő bármilyen formát felvehet, s örökké rendelkezik e formák mindegyikével. Tőle származik minden más forma. Ezt a vadkan-formát nem szabad közönséges disznónak tekinteni; valójában az Úr teste yajñával, vagyis imádattal végzett felajánlásokkal teli. A yajñát (vagyis az áldozatokat) Viṣṇunak ajánlják. Yajña Viṣṇu testét jelenti. Az Ő teste nem anyagi, ezért nem szabad Őt közönséges vadkannak tekinteni.
Brahmāt ez a vers svarāṭnak írja le. Valójában egyedül az Úr lehet teljesen független, de a Legfelsőbb Úr teljes részeként minden élőlény rendelkezik egy parányi mértékű függetlenséggel. Az univerzumban minden egyes élőlénynek megadatott ez a parányi függetlenség, de mivel az élőlények közül Brahmā a legfőbb, az ő függetlensége mindenkiénél nagyobb. Ő Kṛṣṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének képviselője, s azt a feladatot kapta, hogy irányítsa az univerzumot. A többi félisten mind neki dolgozik, s ezért nevezi a vers svarāṭnak. Mindig nagy bölcsek és transzcendentalisták kísérik, akik most mind eljöttek, hogy megnézzék a démon és az Úr közötti bikaviadalt.