HU/SB 3.18.4
4. VERS
- tvaṁ naḥ sapatnair abhavāya kiṁ bhṛto
- yo māyayā hanty asurān parokṣa-jit
- tvāṁ yogamāyā-balam alpa-pauruṣaṁ
- saṁsthāpya mūḍha pramṛje suhṛc-chucaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tvam—Te; naḥ—nekünk; sapatnaiḥ—ellenségeink által; abhavāya—hogy megölj; kim—az-e; bhṛtaḥ—eltartott; yaḥ—Ő, aki; māyayā—csalással; hanti—öli; asurān—a démonok; parokṣa-jit—aki úgy hódított, hogy láthatatlan maradt; tvām—Te; yogamāyā-balam—akinek az ereje megtévesztő energia; alpa-pauruṣam—akinek a hatalma csekély; saṁsthāpya—miután megölte; mūḍha—ostoba; pramṛje—el fogom törölni; suhṛt-śucaḥ—rokonaim bánata.
FORDÍTÁS
Te gazember! Ellenségeink tápláltak, hogy életünkre törj, és úgy öltél meg jó néhány démont, hogy láthatatlan maradtál. Ó, ostoba! Hatalmad csupán misztikus erő, így ma felvidítom rokonaimat, amikor megöllek!
MAGYARÁZAT
A démon az abhavāya szót használja, ami azt jelenti: „hogy megölj”. Śrīdhara Svāmī megjegyzi, hogy ez az „ölés” felszabadítást, a születés és halál ismétlődő folyamatának megölését jelenti. Az Úr megöli a születés és halál folyamatát, s láthatatlan marad. Belső energiájának működése felfoghatatlan, de ha kegyéből ezt az energiát akár a legkisebb mértékben is megnyilvánítja, megszabadítja az embert a tudatlanságtól. Śucaḥ gyötrelmeket jelent — az Úr belső, yogamāyā energiájával képes véget vetni az anyagi lét gyötrelmeinek. Az Upaniṣadok (Śvetāśvatara Up. 6.8) kijelentik: parāsya śaktir vividhaiva śrūyate. Közönséges ember nem láthatja az Urat, ám az Úr energiái számtalan módon működnek. Amikor a démonok bajba kerülnek, azt gondolják, hogy Isten elrejtőzött, s csupán misztikus ereje által cselekszik. Azt hiszik, ha megtalálnák Istent, puszta pillantásukkal el tudnák pusztítani. Hiraṇyākṣa is így gondolkodott, és kihívóan így szólt az Úrhoz: „Rettentő kárt okoztál a fajtánknak azzal, hogy a félistenek oldalára álltál, s a legkülönfélébb módszerekkel pusztítottad el rokonainkat, miközben mindig rejtve maradtál. Most szemtől szemben látlak, s nem engedlek ki a kezem közül! El foglak pusztítani, s megmentem rokonaimat misztikus gaztetteidtől!”
A démonok nemcsak szavakkal és filozófiával akarják elpusztítani Istent, de azt gondolják, hogy akinek anyagi hatalom van a kezében, az anyagi, halált okozó fegyverekkel megölheti Őt. A Kaṁsához, Rāvaṇához és Hiraṇyakaśipuhoz hasonló démonok kellőképpen hatalmasnak képzelték magukat ahhoz, hogy még Istent is elpusztítsák. A démonok nem értik meg, hogy Isten különféle energiái révén olyan csodálatosan cselekszik, hogy mindenütt jelen van, ugyanakkor mégis örök lakhelyén, Goloka Vṛndāvanában marad.