HU/SB 3.18.5
5. VERS
- tvayi saṁsthite gadayā śīrṇa-śīrṣaṇy
- asmad-bhuja-cyutayā ye ca tubhyam
- baliṁ haranty ṛṣayo ye ca devāḥ
- svayaṁ sarve na bhaviṣyanty amūlāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tvayi—amikor Te; saṁsthite—elpusztulsz; gadayā—a buzogánnyal; śīrṇa—szétzúzva; śīrṣaṇi—koponya; asmat-bhuja—kezemtől; cyutayā—kiszabadulva; ye—akik; ca—és; tubhyam—Neked; balim—felajánlások; haranti—ajánlanak; ṛṣayaḥ—bölcsek; ye—akik; ca—és; devāḥ—félistenek; svayam—maguktól; sarve—mind; na—nem; bhaviṣyanti—léteznek tovább; amūlāḥ—gyökerek nélkül.
FORDÍTÁS
A démon így folytatta: Amikor meglendítem buzogányom, s Te szétzúzott koponyával, holtan zuhansz a földre, akkor — akárcsak a fák gyökerek nélkül — megszűnnek létezni a félistenek és a bölcsek is, akik felajánlásokat tesznek és áldozatokat mutatnak be Neked odaadó szolgálatuk során.
MAGYARÁZAT
A démonokat nagyon zavarja, amikor a bhakták az Urat imádják a szentírások utasításait követve. A védikus szentírások azt tanácsolják, hogy a kezdő bhakta kilencféle odaadó szolgálatot végezzen:
- hallgassa és énekelje Isten szent nevét,
- mindig emlékezzen Rá,
- imafüzéren ismételje a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare mantrát,
- imádja az Urat a templomi mūrti-inkarnáció formájában,
- valamint végezzen különféle Kṛṣṇa-tudatú tetteket, hogy szaporítsa az istenhívő emberek számát a tökéletes világbéke elérése érdekében.
A démonok nem kedvelik az efféle cselekedeteket. Ők mindig irigyek Istenre és bhaktáira. Mindig azt hangoztatják, hogy ne imádjuk az Urat a templomban, hanem az érzékek kielégítése érdekében törekedjünk inkább anyagi körülményeink javítására. Amikor Hiraṇyākṣa démon szemtől szemben megpillantotta az Urat, úgy vélte, a végső megoldás az, ha hatalmas buzogányával elpusztítja az Istenség Személyiségét. Nagyon fontos a gyökerétől megfosztott fa példája, amelyet a démon említ. A bhakták elfogadják, hogy Isten a gyökere mindennek. Ezt a következő példával magyarázzák: ahogyan a gyomor minden testrész számára az energia forrását jelenti, úgy Isten az anyagi és a lelki világban megnyilvánuló minden energia eredeti forrása; ezért ahogy a test minden részét elégedetté tehetjük azzal, hogy táplálékot adunk a gyomornak, úgy a Kṛṣṇa-tudat, vagyis a Kṛṣṇa iránti szeretet kifejlesztése jelenti azt a magasztos folyamatot, amely által elégedetté tehetjük Őt, aki minden boldogság forrása. A démon ezt a forrást akarta gyökerestül elpusztítani, mert ha a gyökér, Isten elpusztulna, akkor az Úr és a bhakták sem cselekednének többé. A démonnak nagy elégedettséget okozott volna, ha ilyen helyzet köszönt a társadalomra. A démonok mindig istentagadó társadalomra vágynak, hogy érzékeiket kielégíthessék. Śrīdhara Svāmī szerint ez a vers azt jelenti, hogy amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége megfosztja majd a démont buzogányától, akkor nemcsak a kezdő bhakták, hanem a kor tapasztalt, bölcs bhaktái is nagyon elégedettek lesznek.