HU/SB 3.19.30
30. VERS
- devā ūcuḥ
- namo namas te ’khila-yajña-tantave
- sthitau gṛhītāmala-sattva-mūrtaye
- diṣṭyā hato ’yaṁ jagatām aruntudas
- tvat-pāda-bhaktyā vayam īśa nirvṛtāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
devāḥ—a félistenek; ūcuḥ—mondták; namaḥ—hódolat; namaḥ—hódolat; te—Neked; akhila-yajña-tantave—minden áldozat élvezője; sthitau—a fenntartás érdekében; gṛhīta—felvette; amala—tiszta; sattva—jóság; mūrtaye—forma; diṣṭyā—szerencsésen; hataḥ—elpusztítani; ayam—ezt; jagatām—a világoknak; aruntudaḥ—szenvedést okozva; tvat-pāda—lábaidnak; bhaktyā—odaadással; vayam—mi; īśa—ó, Urunk; nirvṛtāḥ—elértük a boldogságot.
FORDÍTÁS
A félistenek így szóltak az Úrhoz: Minden hódolatunk Neked, minden áldozat élvezőjének! Egy vadkan formáját öltötted Magadra a tiszta jóságban, hogy gondoskodj a világról. Szerencsénkre elpusztítottad ezt a démont, aki gyötrelmet okozott a világnak, s most, ó, Urunk, lótuszlábaidnak átadva magunkat mi is megkönnyebbültünk.
MAGYARÁZAT
Az anyagi világ három kötőerőből áll — a jóságból, a szenvedélyből és a tudatlanságból —, ám a lelki világ tiszta jóság. Megtudhatjuk, hogy az Úr formája tiszta jóság, ami azt jelenti, hogy nem anyagi. Az anyagi világban nincsen tiszta jóság. A Bhāgavatam (SB 1.2.25) a tiszta jóság szintjét sattvaṁ viśuddhamnak nevezi. Viśuddham azt jelenti: tiszta. A tiszta jóságot nem szennyezi be a két alacsonyabb rendű kötőerő, a szenvedély és a tudatlanság. Éppen ezért a vadkan-forma, melyben az Úr megjelent, nem tartozik az anyagi világhoz. Az Úrnak számtalan más formája van, de egyik sem tartozik az anyagi kötőerőkhöz. E formák nem különböznek a Viṣṇu-formától, és Viṣṇu minden áldozat élvezője.
A Védákban javasolt áldozatok célja az, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét elégedetté tegyék. Egyedül tudatlanságuknak köszönhetően az emberek másoknak próbálnak a kedvében járni, az élet valódi célja azonban az, hogy a Legfelsőbb Úrnak, Viṣṇunak szerezzünk örömet. Minden áldozat célja elégedettséget okozni a Legfelsőbb Úrnak. Azokat az élőlényeket, akik tökéletesen tisztában vannak ezzel, félisteneknek, isteni lényeknek, majdnem Istennek nevezik. Az élőlény a Legfelsőbb Úr szerves része, ezért kötelessége, hogy szolgálja és elégedetté tegye az Urat. A félistenek mind ragaszkodnak az Istenség Személyiségéhez, s így nagy örömükre szolgált, hogy elpusztult a démon, aki csak bajt okozott a világnak. A tiszta élet célja elégedetté tenni az Urat, s e megtisztult életben minden áldozatot Kṛṣṇa-tudatnak hívnak. Ahogyan azt a vers egyértelműen kijelenti, ez a Kṛṣṇa-tudat az odaadó szolgálat segítségével fejlődik ki.