HU/SB 3.19.31
31. VERS
- maitreya uvāca
- evaṁ hiraṇyākṣam asahya-vikramaṁ
- sa sādayitvā harir ādi-sūkaraḥ
- jagāma lokaṁ svam akhaṇḍitotsavaṁ
- samīḍitaḥ puṣkara-viṣṭarādibhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
maitreyaḥ uvāca—Śrī Maitreya mondta; evam—így; hiraṇyākṣam—Hiraṇyākṣa; asahya-vikramam—rendkívül hatalmas; saḥ—az Úr; sādayitvā—miután megölte; hariḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ādi-sūkaraḥ—a vadkan-faj eredete; jagāma—visszatért; lokam—a lakhelyére; svam—saját; akhaṇḍita—zavartalan; utsavam—ünnep; samīḍitaḥ—dicsőítve; puṣkara-viṣṭara—lótusz ülés (az Úr Brahmāé, aki egy lótuszon ül); ādibhiḥ—és a többiek.
FORDÍTÁS
Śrī Maitreya így folytatta: Miután a Legfelsőbb Úr, Hari, a vadkan-faj eredete elpusztította a rettenetes démont, Hiraṇyākṣát, visszatért saját hajlékára, a szakadatlan ünneplés földjére. A félistenek Brahmāval az élen mind az Urat magasztalták.
MAGYARÁZAT
Ez a vers úgy szól az Úrról, mint a vadkan-faj eredetéről. A Vedānta-sūtra (1.1.2) kijelenti, hogy az Abszolút Igazság az eredete mindennek. Megérthetjük tehát, hogy a nyolcmillió-négyszázezer faj testformái mind az Úrtól származnak, aki mindig „ādi”, vagyis Ő az eredet. A Bhagavad-gītāban Arjuna az Urat ādyamnak, eredetinek szólítja, a Brahma-saṁhitāban pedig ādi-puruṣamnak, eredeti személynek nevezik Őt. A Bhagavad-gītāban (BG 10.8) Maga az Úr jelenti ki: mattaḥ sarvaṁ pravartate — „Minden Tőlem származik.”
Jelen esetben az Úr egy vadkan alakját vette fel, hogy elpusztítsa Hiraṇyākṣa démont, s hogy kiemelje a Földet a Garbha-óceánból. Így lett Belőle ādi-sūkara, az eredeti vadkan. Az anyagi világban a vadkant, illetve a disznót felettébb visszataszító állatnak tekintik, de az ādi-sūkarát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét nem tekintették közönséges vadkannak. Még az Úr Brahmā és a többi félisten is magasztalták az Úr vadkan-formáját.
Ez a vers megerősíti a Bhagavad-gītānak azt az állítását, miszerint az Úr eredeti valójában száll alá transzcendentális hajlékáról, hogy elpusztítsa a bűnösöket, s megvédelmezze a bhaktákat. Hiraṇyākṣa démon megölésével teljesítette azt az ígéretét, hogy végez a démonokkal, s hogy mindig oltalmat nyújt a Brahmā vezette félisteneknek. Azon állítás, hogy az Úr visszatért saját hajlékára, arra utal, hogy saját transzcendentális lakhellyel rendelkezik. Mivel számtalanféle energiával rendelkezik, annak ellenére is mindent átható, hogy Goloka Vṛndāvanában lakik, éppen úgy, ahogy a nap is, noha adott helye van az univerzumban, sugárzása révén szerte az univerzumban jelen van.
Az Úrnak van saját lakhelye, mégis mindent átható. Az imperszonalisták elfogadják az Úr vonásainak egyik aspektusát, a mindent átható aspektust, ám helyhez kötött létét transzcendentális birodalmában, ahol örökké teljes mértékben transzcendentális kedvteléseit élvezi, nem képesek megérteni. Ez a vers az akhaṇḍitotsavam szót hangsúlyozza ki. Az utsava szó azt jelenti: öröm. Amikor egy örömteli rendezvényre kerül sor, azt utsavának nevezik. Utsava, a teljes boldogság mindig megnyilvánul a Vaikuṇṭhalokákon, az Úr lakhelyén, akit még Brahmānak és a félisteneknek is imádniuk kell, nem is beszélve más, kevésbé fontos lényekről, amilyenek például az emberi lények.
Az Úr alászáll hajlékáról ebbe a világba, ezért avatārának nevezik, ami azt jelenti: „aki alászáll”. Néha az avatāra szót olyan inkarnációra használják, aki hús-vér anyagi formát vesz fel, valójában azonban arra vonatkozik, aki a magasabb régiókból száll alá. Az Úr lakhelye messze az anyagi világ fölött található, s mivel arról a felsőbb helyről száll alá, avatārának nevezik.