HU/SB 3.2.26


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


26. VERS

tato nanda-vrajam itaḥ
pitrā kaṁsād vibibhyatā
ekādaśa samās tatra
gūḍhārciḥ sa-balo ’vasat


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tataḥ–ezek után; nanda-vrajam–Nanda Mahārāja tehénlegelői; itaḥ–felnevelve; pitrā–apja által; kaṁsāt–Kaṁsától; vibibhyatā–félve; ekādaśa–tizenegy; samāḥ–évek; tatra–ott; gūḍha-arciḥ–befedett tűz; sa-balaḥ–Baladevával; avasat–lakott.


FORDÍTÁS

Ezek után apja    –    Kaṁsától való félelmében    –    Nanda Mahārāja tehénlegelőire vitte Őt. Ott élt bátyjával, Baladevával tizenegy esztendőn át, mint a rejtett láng.


MAGYARÁZAT

Valójában semmi szükség nem volt arra, hogy az Urat Nanda Mahārāja házába vigyék attól félve, hogy Kaṁsa    –    szándékához hűen    –    megöli, amint megjelenik. Az asurák nem tesznek mást, mint megpróbálják megölni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s minden eszközzel bizonyítani akarják, hogy nincs Isten, vagy, hogy Kṛṣṇa közönséges emberi lény, nem pedig Isten. Az Úr Kṛṣṇára nincs hatással a Kaṁsa-féle emberek eltökéltsége, de annak érdekében, hogy gyermekként játszhassa szerepét, beleegyezett, hogy apja, Vasudeva    –    mivel félt Kaṁsától    –    Nanda Mahārāja tehénlegelőire vigye. Nanda Mahārāja megérdemelte, hogy gyermekeként kapja meg Őt, és Yaśodāmayī szintén rászolgált, hogy élvezze az Úr gyermekkori kedvteléseit. Így aztán    –    hogy mindenki vágya teljesüljön    –    amint megjelent Kaṁsa börtönében, Mathurāból azonnal Vṛndāvanába került. Tizenegy évig élt ott, bemutatva minden lenyűgöző gyermekkori, kisfiúi és ifjúkori kedvtelését bátyjával, az Úr Baladevával, első számú kiterjedésével együtt. Az, hogy Vasudeva arra gondolt, hogy megvédelmezi Kṛṣṇát Kaṁsa haragjától, része a transzcendentális kapcsolatnak. Az Úrnak nagyobb boldogságot jelent, ha valaki fiának tekinti Őt, aki tőle függ, s akinek szüksége van egy apa védelmére, mint amikor valaki úgy néz Rá, mint a Legfelsőbb Úrra. Ő az atyja mindenkinek, és Ő véd meg mindenkit, ám amikor egy bhaktája természetesnek tekinti, hogy az Urat meg kell védenie, az transzcendentális örömet okoz az Úrnak. Így aztán az Úr nagyon élvezte, amikor Vasudeva, Kaṁsától való félelmében Vṛndāvanába vitte Őt    –    noha természetesen nem félt sem Kaṁsától, sem mástól.