HU/SB 3.20.1


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


1. VERS

śaunaka uvāca
mahīṁ pratiṣṭhām adhyasya
saute svāyambhuvo manuḥ
kāny anvatiṣṭhad dvārāṇi
mārgāyāvara-janmanām


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śaunakaḥ—Śaunaka; uvāca—mondta; mahīm—a Föld; pratiṣṭhām—elhelyezkedett; adhyasya—biztonságban; saute—ó, Sūta Gosvāmī; svāyambhuvaḥ—Svāyambhuva; manuḥ—Manu; kāni—mit; anvatiṣṭhat—tett; dvārāṇi—utak; mārgāya—hogy kikerüljön; avara—később; janmanām—azoknak, akik meg fognak születni.


FORDÍTÁS

Śrī Śaunaka így kérdezett: Ó, Sūta Gosvāmī! Mit tett Svāyambhuva Manu, miután a Föld újra pályájára került, hogy megmutassa a felszabadulás útját azoknak, akik a jövőben jönnek majd a világra?


MAGYARÁZAT

Az Úr, első vadkan-inkarnációjában Svāyambhuva Manu életében jelent meg. A jelen korszakban Vaivasvata Manu uralkodik. Minden egyes Manu hetvenkétszer a négy korszak    —    4 320 000 napév    —    idejéig él, így egy Manu 4 320 000  x 72 napévig uralkodik. A Manuk életében számtalan változás következik be, Brahmā egy napja alatt pedig tizennégy Manu éli le életét. A versből megtudhatjuk, hogy Manu hozza létre az írásos szabályokat, hogy a feltételekhez kötött lelkek, akik az anyagi élvezet reményében jönnek az anyagi világba, felszabadulhassanak. Az Úr olyan kegyes, hogy minden léleknek, aki az anyagi világot akarja élvezni, teljes lehetőséget biztosít az élvezetre, ugyanakkor megmutatja nekik a felszabadulás útját is. Śaunaka Ṛṣi ezért így kérdezett Sūta Gosvāmītól: „Mit tett Svāyambhūva Manu, miután a Föld visszakerült pályájára?”