HU/SB 3.20.2
2. VERS
- kṣattā mahā-bhāgavataḥ
- kṛṣṇasyaikāntikaḥ suhṛt
- yas tatyājāgrajaṁ kṛṣṇe
- sāpatyam aghavān iti
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kṣattā—Vidura; mahā-bhāgavataḥ—az Úr nagy bhaktája; kṛṣṇasya—az Úr Kṛṣṇának; ekāntikaḥ—tiszta bhakta; suhṛt—bensőséges barát; yaḥ—aki; tatyāja—elkerülte; agra-jam—bátyja (Dhṛtarāṣṭra király); kṛṣṇe—Kṛṣṇa felé; sa-apatyam—száz fiával együtt; agha-vān—sértegető; iti—így.
FORDÍTÁS
Śaunaka Ṛṣi Viduráról kérdezett, aki az Úr Kṛṣṇa nagy bhaktája és barátja volt, s aki elhagyta bátyja társaságát, mert az fiaival együtt csalárdul az Úr vágyai ellen tett.
MAGYARÁZAT
A vers arra az esetre utal, amikor Vidura elhagyta bátyjának, Dhṛtarāṣṭrának a védelmét, s útnak indult, hogy bejárja a szent helyeket, majd Hardwarnál találkozott Maitreyával. Śaunaka Ṛṣi a Maitreya Ṛṣi és Vidura között elhangzott beszélgetésről kérdez. Vidurát az tette kiválóvá, hogy nemcsak barátja, de nagy bhaktája is volt az Úrnak. Amikor Kṛṣṇa megpróbálta megakadályozni a háborút és tisztázni az unokafivérek közötti félreértést, azok elutasították jó tanácsát, ezért Kṣattānak, vagyis Vidurának elege lett belőlük, s elhagyta a palotát. Vidura bhaktaként példát mutatott, hogy azon a helyen, ahol nem tisztelik Kṛṣṇát, ember nem élhet. Egy bhakta türelmes, amikor saját érdekeiről van szó, ám nem szabad elnézőnek lennie, ha valaki az Úrral vagy bhaktájával nem megfelelően bánik. Az aghavān szó nagyon jelentős ebben a versben, mert arra utal, hogy a Kauravák, Dhṛtarāṣṭra fiai azért vesztették el a háborút, mert elkövették azt a bűnt, hogy nem engedelmeskedtek Kṛṣṇa utasításainak.