HU/SB 3.20.17
17. VERS
- so ’nuviṣṭo bhagavatā
- yaḥ śete salilāśaye
- loka-saṁsthāṁ yathā pūrvaṁ
- nirmame saṁsthayā svayā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—az Úr Brahmā; anuviṣṭaḥ—belépett; bhagavatā—az Úr által; yaḥ—aki; śete—alszik; salila-āśaye—a Garbhodaka-óceánon; loka-saṁsthām—az univerzum; yathā pūrvam—mint korábban; nirmame—teremtett; saṁsthayā—intelligenciával; svayā—sajátja.
FORDÍTÁS
Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki a Garbhodaka-óceánon fekszik, behatolt Brahmā szívébe, Brahmā létrehozta saját intelligenciáját, s e felébresztett értelemmel hozzálátott, hogy megteremtse az univerzumot, úgy, ahogyan az korábban volt.
MAGYARÁZAT
Egy meghatározott időpontban az Istenség Személyisége, Kāraṇodakaśāyī Viṣṇu a Kāraṇa-óceánra hever, és lélegzetéből sok ezer univerzumot hoz létre. Aztán Garbhodakaśāyī Viṣṇuként újra belép minden egyes univerzumba, és az univerzumok mindegyikét félig feltölti saját izzadságával. Az univerzum másik fele üresen marad — ezt az üres teret nevezik világűrnek. Ekkor hasából kihajt a lótuszvirág, s létrehozza az első élő teremtményt, Brahmāt. Aztán Kṣīrodakaśāyī Viṣṇuként az Úr újra behatol minden élőlény szívébe, köztük Brahmāéba is. Ezt erősíti meg a Bhagavad-gītā tizenötödik fejezete, ahol az Úr azt mondja: „Én ott lakozom mindenki szívében, s Én teszem lehetővé az emlékezést és a felejtést.” (BG 15.15) Az egyéni lények cselekedeteinek szemtanújaként az Úr mindenkinek úgy ad emlékezetet és intelligenciát, hogy az élőlény azon vágyai szerint cselekedhessen, melyek jelen voltak benne, amikor előző életében, a legutóbbi korszakban megsemmisült. Ez az intelligencia az ember saját képességeinek, illetve a karma törvényének megfelelően ébred fel.
Brahmā volt az első élőlény, akit a Legfelsőbb Úr hatalmazott fel, hogy a szenvedély kötőerejéért felelve cselekedjen; ezért megkapta a szükséges intelligenciát, amely olyan rendkívüli erejű és hatalmas, hogy Brahmā szinte nem is függ az Istenség Legfelsőbb Személyiségének irányításától. Ahogyan egy magas beosztású vezető majdnem olyan független, mint a vállalat vezetője, Brahmāt ugyanúgy függetlennek jellemeztük, mert az Úr képviselőjeként irányítja az univerzumot, s így majdnem olyan hatalmas és független, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Az Úr, mint a Brahmāban lakozó Felsőlélek megadta neki az intelligenciát a teremtéshez. Az élőlény teremtő ereje ezért nem a sajátja. Csak az Úr kegyéből lehetséges, hogy az ember teremteni tud. Oly sok tudós és nagy alkotó él ebben az anyagi világban, akik csodálatos teremtő erővel rendelkeznek, de csakis a Legfelsőbb Úr irányításával képesek cselekedni és teremteni. Egy tudós számtalan csodálatos dolgot találhat fel az Úr irányításával, de az anyagi természet szigorú törvényeit nem tudja intelligenciájával legyőzni, s nem kaphat ilyen értelmet az Úrtól sem, mert az az Úr felsőbbrendűségén ütne csorbát. Ez a vers elmondja, hogy Brahmā úgy hozta létre az univerzumot, ahogyan az azelőtt volt. Ez azt jelenti, hogy mindent ugyanazzal a névvel és ugyanabban a formában hozott létre, mint ahogyan azt az előző kozmikus megnyilvánuláskor tette.