HU/SB 3.20.16
16. VERS
- tasya nābher abhūt padmaṁ
- sahasrārkoru-dīdhiti
- sarva-jīvanikāyauko
- yatra svayam abhūt svarāṭ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasya—az Úré; nābheḥ—a köldökből; abhūt—sarjadt; padmam—egy lótusz; sahasra-arka—ezer nap; uru—több; dīdhiti—kápráztató ragyogással; sarva—mind; jīva-nikāya—a feltételekhez kötött lelkek nyugvóhelye; okaḥ—hely; yatra—ahol; svayam—maga; abhūt—kiáradt; sva-rāṭ—a mindenható (az Úr Brahmā).
FORDÍTÁS
Az Istenség Személyisége, Garbhodakaśāyī Viṣṇu köldökéből egy lótuszvirág sarjadt, amely oly ragyogó volt, mint ezer sugárzó nap. Ez a lótuszvirág a tárháza valamennyi feltételekhez kötött léleknek, s az első élőlény, aki előjött a lótuszvirágból, a mindenható Brahmā volt.
MAGYARÁZAT
Ebből a versből kiderül, hogy a feltételekhez kötött lelkek, akik az Istenség Személyiségének testében nyugodtak az előző teremtés megsemmisülése óta, a lótusz teljes formájában jelentek meg. Ezt nevezik hiraṇyagarbhának. Az első lény, aki megjelent, az Úr Brahmā volt, aki függetlenül képes megteremteni a megnyilvánult univerzum fennmaradó részét. A vers leírja, hogy a lótusz olyan ragyogó volt, mint ezer nap sugárzása. Ez arra utal, hogy az élőlények a Legfelsőbb Úr szerves részeiként ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint az Úr, hiszen az Úr is sugárzást áraszt testéből, a brahmajyotit. A vers megerősíti a Bhagavad-gītā és egyéb védikus írások leírásait a Vaikuṇṭhalokáról. A Vaikuṇṭhán, a lelki világban nincs szükség napfényre, holdfényre, elektromosságra vagy tűzre. Minden bolygó magától ragyog, mint a nap.