HU/SB 3.20.25
25. VERS
- sa upavrajya varadaṁ
- prapannārti-haraṁ harim
- anugrahāya bhaktānām
- anurūpātma-darśanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—az Úr Brahmā; upavrajya—megközelítve; vara-dam—minden áldás adományozója; prapanna—azoknak, akik lótuszlábánál keresnek menedéket; ārti—szenvedés; haram—aki eloszlatja; harim—az Úr Śrī Hari; anugrahāya—hogy kegyét adja; bhaktānām—bhaktáinak; anurūpa—alkalmas formákban; ātma-darśanam—aki Maga megnyilvánul.
FORDÍTÁS
Az Istenség Személyiségéhez fordult, minden áldás adományozójához, aki eloszlatja bhaktái s mindazok aggodalmát, akik menedéket keresnek lótuszlábánál. Hogy kedvében járjon bhaktáinak, az Úr számtalan transzcendentális formájában nyilvánul meg.
MAGYARÁZAT
A versben a bhaktānām anurūpātma-darśanam szavak azt jelentik, hogy az Istenség Személyisége a bhakták vágyai szerint nyilvánítja ki számtalan formáját. Hanumānjī (Vajrāṅgajī) az Urat az Istenség Személyiségeként, az Úr Rāmacandraként akarta látni, míg más vaiṣṇavák Rādhā-Kṛṣṇa formájában, megint mások pedig Lakṣmī-Nārāyaṇa formájában akarják látni Őt. A māyāvādī filozófusok azt gondolják, hogy noha mindezeket a formákat az Úr aszerint veszi fel, ahogyan a bhakták látni kívánják Őt, valójában az Úr személytelen. A Brahma-saṁhitāból azonban megérthetjük, hogy ez nem így van, mert az Úrnak számtalan formája van. Advaitam acyutam — mondja a Brahma-saṁhitā. Hogy az Úr megjelenik a bhakta előtt, az nem a bhakta képzelődésének köszönhető. A Brahma-saṁhitā azt is elmagyarázza, hogy az Úr számtalan formával rendelkezik: rāmādi-mūrtiṣu kalā-niyamena tiṣṭhan. Sok millió formában létezik. 8 400 000 faj van, a Legfelsőbb Úr inkarnációi azonban megszámlálhatatlanok. A Bhāgavatam kijelenti, hogy amint a tenger hullámait nem lehet megszámolni, de folytonosan megjelennek és eltűnnek, ugyanígy megszámlálhatatlanok az Úr inkarnációi és formái is. Egy bhakta ragaszkodik egy bizonyos formához, s azt a formát imádja. Korábban írtunk a vadkan első megjelenéséről az univerzumban. Számtalan univerzum van, s a vadkan forma valahol jelen pillanatban is létezik. Az Úr valamennyi formája örök. A bhakta vonzalma szerint imád egy bizonyos formát, és azt a formát szolgálja odaadó szolgálatában. A Rāmāyaṇa egyik versében Hanumān, Rāma hű bhaktája így szól: „Tudom, hogy nincsen különbség az Istenség Legfelsőbb Személyisége Sītā-Rāma és Lakṣmī-Nārāyaṇa formái között, mégis a Rāma és Sītā formák iránt ébredt bennem ragaszkodás és szeretet. Így aztán Rāma és Sītā alakjában szeretném látni az Urat.” A gauḍīya vaiṣṇavák ugyanígy Rādhā és Kṛṣṇa formáját szeretik, illetve Kṛṣṇa és Rukmiṇī formáját Dvārakāban. A bhaktānām anurūpātma-darśanam szavak azt jelentik, hogy az Úr mindig örömmel adja kegyét a bhaktának abban a bizonyos formában, melyben a bhakta imádni vagy szolgálni akarja Őt. Ebben a versben az áll, hogy Brahmā Harihoz, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fordult. Az Úrnak ez a formája Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu. Ha valami nehézség adódik, s Brahmānak az Úrhoz kell fordulnia, Kṣīrodakaśāyī Viṣṇuhoz fordulhat, s bármikor megy Hozzá az univerzumban támadt gondok miatt, az Úr kegyesen számtalan módon enyhíti gondjait.